Ebben a tanévben is folytatódnak a nagy népszerűségnek örvendő táncházas alkalmak, a Kása Zsolt és Kása Melinda által tartott népi játékokra és néptáncfoglalkozásokra csütörtökönként kerül sor — a vakációk kivételével — a Kölcsey Ferenc Főgimnázium pincéjében.

17.30-ra várják a legkisebbeket, akikkel beszédkészséget, logikai gondolkodást, empátiát, konfliktuskezelést, ritmusérzéket javító népi játékokat játszanak, valamint felcsíki és moldvai táncokat tanulnak; 18.30-tól a nagyobb korosztályt várják, velük a felcsíki táncok bonyolultabbjait gyakorolják, majd az ezt követő felnőtt korosztállyal 19.30-tól a mezőségi táncokat ismertetik meg.

A Kása házaspár már hosszú évek óta ugyanazzal a töretlen és fáradhatatlan energiával tanítja a néptánc legegyszerűbb és bonyolultabb lépéseit, foglalkozik a gyermekekkel, s a hátunk mögött tudott nyári hónapok sem teltek „semmittevéssel”.

„A nyári időszakban leginkább a csoportok fellépésre való felkészítésével voltunk elfoglalva, köztük a városi táncházasokból alakult Röpike néptánccsoporttal volt több próbánk és természetesen több fellépésünk is” —foglalja össze a nyár eseményeit Kása Zsolt. „Mindkét Borókagyökeres táborban ott voltunk esténként, és táncoltattuk a társaságot, illetve a szüreti báljukon is felléptünk. Az idén először szerveztek a nagybányai Teleki Magyar Házban tevékenykedő szervezők egy egyhetes tánctábort, ahol mi voltunk a szerencsés oktatók. A kihívásnak pedig komoly tétje volt, ugyanis az volt a feladatunk, hogy felkészítsük a táncosokat arra a fellépésre, amelyet a Főtér fesztiválon ügyesen be is mutattak. Olyannyira meg voltak velünk elégedve a szervezők és a szülők is, hogy ezentúl hétfőnként Nagybányán oktatunk. De nem csak oktatókként, hanem diákokként is táboroztunk: Magyarországon, Boldogkőváralján egy hetet, valamint a Kolozsvár melletti Válaszúton két napot, ahol a palatkai táncok lépéseit ismertük meg és sajátítottuk el. Hiszen mi is folyamatosan tanulunk, szerencsére az erdélyi és magyar néptáncfelhozatal olyan gazdag és színes, hogy mindig van mit tanulni.

Táncházainkról sem feledkeztünk meg a nyáron, első alkalommal Bogdándon tartottuk, amelyen részt vettek a környék táncosai is, majd ezt követően Dobrán táncházoltunk, s a következő valószínűleg Mikolában lesz, valamikor az ősz folyamán” — mondja. Arra a kérdésünkre, miért is jó néptáncot tanulni, hamiskás mosollyal csak így válaszol: „Hosszan lehetne ecsetelni a néptáncolás előnyeit. Hátránya nem is nagyon van. Talán csak egy: aki ezt megkóstolta, belészeret és élete végéig nem tud kiszeretni belőle.”

Szabó Kinga Mária