A kutatók új módszert dolgoztak ki a szőrtüszők védelme érdekében kemoterápia esetén azért, hogy megakadályozzák a haj hullását, amely a rákos megbetegedések kezelésének egyik gyakori, kellemetlen és a betegeket igen érzékenyen érintő eredménye.

A hajhullás frusztrációt és szorongást okoz

A Manchester Egyetem kutatói új módszert dolgoztak ki a szőrtüszők megóvására kemoterápia esetén, amely forradalmian új kezeléseket ígér. Az eljárás ugyanis megakadályozza kemoterápiás kezeléssel együtt járó hajhullást, amely vitathatatlanul a modern rákterápia pszichológiailag leginkább zavaró mellékhatása.

A hajhullás okozta frusztráció és szorongás ugyanis szinte minden páciensnél jelentkezik.

Az EMBO Molecular Medicine folyóiratban közzétett tanulmány azonban arra keresi a választ, hogy hogyan lehet megőrizni a hajhagymákat. Ennek érdekében a kutatók egy új, úgynevezett CDK4/6 gátlók tulajdonságait vizsgálták, amely a daganatsejtek növekedéséért és proliferációjáért felelős sejtciklus-szabályozás két fontos celluláris enzimét, a ciklindependens kinázok (CDK) 4-es és 6-os típusát blokkolja szelektíven, és már orvosilag jóváhagyták, mint „célzott" rákkezelést.

„Noha első hallásra talán ellentmondásosnak tűnik, de úgy találtuk, hogy a CDK4/6-gátlók ideiglenesen felhasználhatók a sejtosztódás megállítására anélkül, hogy további toxikus hatásokat idéznének elő a szőrtüszőkben”– magyarázta Dr. Talveen Purba, a tanulmány vezető szerzője. – A tesztek után a szőrtüszők sokkal kevésbé voltak érzékenyek a taxánok káros hatásaira.

A taxánok igen fontos rákellenes szerek, amelyeket például emlő- vagy tüdőkarcinómában szenvedő betegek kezelésére alkalmaznak, ám a legtöbb esetben kellemetlen következményt, hajhullást okoznak.

Új gyógyszerek kifejlesztését szorgalmazzák

A kutatók vizsgálatának egyik kulcsfontosságú része az volt, hogy először megismerjék, hogy pontosan hogyan reagálnak a szőrtüszők a kemoterápiára. Megállapították, hogy a hajhagyma alján lévő speciális osztósejtek a legsebezhetőbbek a taxánokkal szemben.

„Ezeket a sejteket kell leginkább megvédenünk a nem kívánt kemoterápiás hatásoktól, de úgy, hogy az ne gyengítse a terápia hatását” – mondta Dr. Talveen Purba, aki reméli, hogy a kutatási eredményeik segíthetik azoknak a külsőleg alkalmazható gyógyszereknek a kifejlesztését, amelyek lassítják vagy rövid ideig felfüggesztik a kemoterápiás kezelés alatt álló betegek fejbőr tüszőinek sejtosztódását és ezáltal enyhítik a hajkárosodást.

Ez kiegészítheti és javíthatja a kezelések hatékonyságát.

A kutatók azonban emellett hangsúlyozzák, hogy további tesztekre van szükség ahhoz, hogy valódi áttörést tudjanak elérni a farmakológiai hajhullás megelőzésében. Hozzáteszik azt is, hogy hajhullást nem minden kemoterápiás kezelés okoz, és amelyik ki is válthat ilyen mellékhatást, az sem mindenkinél idézi elő.