A bibliai Bábelt szánták Noé utódai a földkerekség első városának. Nevet, hatalmat szántak neki, hogy egységben tartsa az akkor még a Föld egyetlen táján élő emberiséget. Miután ennek a szűk látókörű emberiségnek összezavarodott a nyelve, kezdték nem érteni egymást, és magát a világot. A bábeli törekvés látszólag befejezetlen maradt, az emberiségre pedig a széthúzás várt. Az első pünkösdkor az összezavarodott nyelvű emberek csodálatos módon megértették Péter és a többi tanítvány beszédét. Mindenki a maga nyelvén hallotta ugyanazokat a szavakat, ugyanazt az igazságot, ugyanazokat az útmutatásokat, amelyek mellett minden más ígéret ellehetetlenedett, kudarcot vallott. Bábel hatalomvágya azért nem teljesedett be, mert kiteljesedésének útja máshol nyílt meg, csak azt élhette meg, amire elhivatott volt. Az sem adatott meg számára, hogy a körülötte élőket eszközként használja fel. Az első pünkösdkor a valóságban ébredő lélek már megszabadult a véget nem érő vitáktól, a nem mozduló álláspontoktól. Már nem létezett az „ez sem enged, a másik sem hagyja”, az egymásra kígyót–békát kiabálás. De nem maradt ez így sokáig. A hatalomból, a hírnévből és a világi javakból részt kívánás vágya kevés emberből hiányzik. Hamar úgy tűnt, hogy Bábel tornyának építése tovább folytatódik. Már nem azért, hogy összetartsa az embereket, hanem, hogy arra kapaszkodjanak a hatalomra, a magasba vágyók. Küzdelmes az út a csúcs felé, sokan visszaesnek, majd újra kezdik, sokan áldozatokká válnak. Alig vannak már akik a torony alatt állnak, de azok is az egykori tanítványok gyengeségét örökölve, a mindenkori ember gyengeségét példázzák, aki bár igyekszik „egy szívvel–lélekkel” akarni, de képtelen véghez vinni akaratát. Itt az idő, hogy elgondolkozzunk, mit tapasztaltunk, mennyit változott századokon, ezredeken át a világ? Sokkal nagyobb iramban épül Bábel, egyre többen próbálnak törni a csúcsra, még többen esnek áldozatul, egyre nagyobb a széthúzás, és alig vannak már, akik a tanítványokkal kérdezik:„Uram, avagy nem ez időben állítod–é helyre az országot?” Kevesen vannak, mert a hatalomból, hírnévből és világi javakból részt kívánás vágya és az értük folyó harc kevés embert kerül el.

Elek György