Vajda Béci hobbiként műveli a művészi színvonalra fejlesztett természetfotózást. Első önálló fotókiállításával a napokban lépett közönség elé az új központban, az Old Place kávézóban, ahol november 18-ig csodálhatják meg képeit a látogatók.

— Milyen élmények hatására kezdtél fotózni?

— Ennek már lassan 15 éve. Akkoriban (is) elég költséges volt egy diák számára a technikai felszerelés és az előhívás anyagi feltételeinek a megteremtése, de szerencsére éppen akkor kezdett teret hódítani a digitális fotózás, és én egy három hónapos Portugáliában végzett munkámból megengedhettem magamnak, hogy megvegyem az első digitális gépemet, egy Olympust és azzal már belevetettem magam a fotózásba!

— Természetfotókat láthatunk a kiállításon, makrófotókat. Kezdettől fogva ez a látásmód és ez a téma érdekelt?

— Összességében igen. Az ebben a perspektívában való gondolkodás nekem gyerekkoromból jön. Mindig imádtam bogarászni, a fűben vizsgálódni, túrázni, kirándulni. Fotózok tájképet is, de ez körülményesebb, hisz az elkészítéséhez olyan helyekre kell elmenni, ahol ezzel érdemes foglalkozni. Viszont a makrótéma hálás, mert adott esetben egy kiskertben is lehet jó témát, megfelelő körülményeket találni egy jó képhez.

— Az általad fotózott élőlényekről fontosnak tartod, hogy legyenek fajismereteid vagy más szemszögből közelítesz meg egy-egy élőlényt?

— Egyre inkább felismerem az általam fotózott fajokat. Utánanézek, ha valamit nem ismerek. Már elég sok szitakötő- és lepkefajt megismertem így. Ha pedig egy ritka fajt sikerül lencsevégre kapnom, akkor különösen fontosnak tartom, hogy megtudjam, miféle. Azt is szem előtt tartom, hogy a közönségemnek tetsszen a kép, a természetet a maga szépségében, csodálatosságában láttassam.

— A képeid felnagyított állatfiguráit nézegetve joggal érezhetjük magunkat holmi liliputi emberkéknek. Ahogy ezek a kis pókok, hangyák, lepkék felnagyítódnak és mi közelebb kerülünk a világukhoz, mintha megszólalnának, szinte emberi tulajdonságokkal ruházza fel őket a képzelet. Szándékodban áll ezt kidomborítani a közlésre szánt képeken?

— Sokan félnek, irtóznak a rovaroktól. Szeretném, ha a fotóim által felfedeznék különlegességüket és megszeretnék őket. Én egy számomra kedves fotó figurájával meg szoktam barátkozni. És ebben reménykedem, hogy másokból is hasonló hatást váltanak ki ezek az apró lények. Egy makrófotót akkor tartok jónak, ha „meseszerű” hatást kelt. Hogyha olyan színek, lágyság és részletesség van egy képben, ami egy mesevilágot idéz.

— Kik a példaképeid a fotózásban?

— Ebben a kategóriában Klement Istvánt említeném, és bár inkább madarakat fotóz, de a Máté Bence neve kihagyhatatlan. Ő egy olyan kreatív fotós, aki abban nagyon nagy, ahogy kitalálja azokat a trükköket, amikkel a természetben az állatok számára észrevétlenül tudja azokat a természetes közegükben lencsevégre kapni.

— Neked van ilyen trükköd, tudásod, amit ellestél vagy időközben rájöttél?

— Rájöttem sok mindenre. Például a lepkefotózásban reggel elég inaktívak a lepkék, harmatos a szárnyuk, nehéz a mozgásuk. Ilyenkor vagy akár este is lehet őket egy fűszállal óvatosan áthelyezni egy hatásosabb környezetbe vagy olyan fényviszonyt, hátteret beállítani, ami előnyösebb a fotó szempontjából.

— Szatmáron elég nagy kultusza van a természetvédelemnek. A fotókiállítás megnyitóján már meg is keresett egy környezetvédelemmel foglalkozó egyesület, hogy a már hagyománnyá vált Darwin Napokon egy érdekes interaktív programban vegyenek részt a képeid és te magad. Mesélnél erről?

— Az E-Consult Egyesület kért fel a képeim prezentálására és emellett meghívott rovarászok mesélnek az egyes fajokról a publikumnak. Megtisztelő ez a megkeresés számomra, mert hiszem, hogy aki természetfotóssá válik, annak küldetésévé válik egyfajta környezettudatos mentalitás átadása. Én sajnos csak online lehetek jelen ezen az eseményen, ugyanis februárban épp Franciaországban leszek, ahol szakácsként dolgozom.

— Hol tudod a képeidet megmutatni? Hogyan tudsz egyfajta szakmai szűrésen keresztülmenni?

— Olyan online fotóközösségek, amelyeknek tagja vagyok, pontozzák, értékelik, kommentezik a képeimet. Nagyon sokat lehet tanulni ezekből a hozzászólásokból. Sikernek számít, ha a nap, hét vagy hónap képének választják egy-egy képemet, és büszkén vállalom, hogy ilyen címeket is kaptak a képeim ezeken az oldalakon!

— Milyen terveid, céljaid vannak a fotózással kapcsolatban?

— Egyelőre hobbiként tekintek rá. Kaptam már nemzetközi fotósoldalról pozitív visszajelzést, ahova már 3 fotóm bekerült és erről egy szigorú szakmai kuratórium döntött. Ezek a sikerek megerősítenek abban, hogy minél több helyen, alkalommal megmutassam a képeimet, pályázzak, kiállításokon vegyek részt.

— Hogyan sikerült Szatmáron ezt a kiállítást megszervezni?

— Volt egyszer egy online szatmári fotósklub, innen az ismeretségünk Babos Katinkával és általa a NomanidProductions kulturális egyesülettel, akik rendszeresen szerveznek fotókiállítást ezen a helyen, szatmári fotósokat és munkáikat mutatják be Pho-tone kiállítássorozatukban. Ők segítettek, hogy a szatmáriaknak is bemutassak néhány képet a munkáimból.

— A kiállított néhány kép ízelítő a munkásságodból. Hol lehet megtekinteni a képeidet és a fotók kapcsán felvenni veled a kapcsolatot?

— Akik érdeklődnek a képeim iránt, azoknak két közösségi oldalt ajánlok, amelyeknek tagja vagyok. Ezeken az oldalakon lehet nézelődni: http://www.comunitatefoto.ro/membri/alphard81/ és http://www.fotozz.hu/alphard

Ezenkívül bárki megkereshet a Facebook-oldalamon.

— Köszönöm a beszélgetést! Sok értékes látnivalót kívánok neked!

Márk-Nagy Ágota