A vártnál hamarabb fel lehet oldani azt az ellentmondást, ami a 90 méter magas daru és a 82 méteren lévő repülési biztonsági zóna alsó határa között van, mondta el lapunknak az ügyben megkérdezett Mihai Pătraşcu, aki a Szatmárnémeti Nemzetközi Repülőtér vezérigazgatója:
„ Egy Air Design nevű szakcég tudja a megoldást erre a repüléstechnikai problémára, hetek kérdése, hogy a megoldás a gyakorlatban is létezzen. Mint ismert, az elvétett első leszállást követő másodleszállások esetében van gond a 90 méter magasra érő darukkal, mert a második próbálkozást már alacsonyabb magasságról kezdik a pilóták, itt minimum 82 méterig tiszta kell legyen a légtér.”

A megoldás, érhetően

A repülés ma 95 százalékban automata pilóták által zajlik, bár a döntéseket mindig az emberi pilóta hozza meg. Az Air Design egyszerűnek tűnő megoldása az, fejtette ki Pătraşcu, hogy a Szatmárnémetiben leszállni készülő pilótáknak küldött automata vezérlési adatokat megváltoztatják és 200 méterrel magasabbra teszik az elvétett leszállás esete eldöntésének pillanatát. Tehát ha az automata úgy látja, hogy a pilóta nem fogja tudni biztonságban letenni a gépet a szatmárnémeti kifutópályára, akkor ezt 200 méterrel „magasabban” fogja vele közölni. Ha pedig a pilóta úgy dönt, hogy akkor inkább újrapróbálkozik a leszállással, a leszállópályára való második rárepülést értelemszerűen már magasabbról fogja elkezdeni.
Emiatt magasabbra tolódik a 82 méteres biztonsági magasság alsó határa is, mutatott rá a gyakorlott pilótaként ismert reptérvezető, és nem lesz gond a 90 méter magas toronydarukkal. Ha úgy van, a hídépítési munka végeztével és a daruk távozása után a leszállás-elvétésben az alsó magassági érték a régi értékre módosítható.

Princz Csaba

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!