Otthon vagyok a gyerekeimmel, mind a kettő online tanul szerda óta, hát egy teljes káosz néha, ami online oktatás címén megy.
Csodálom, hogy a szülők nem diliznek be. Az online órán való részvételhez használt Google Classroom nem elég a videóbeszélgetéshez, telepíteni kell a Google Meetet is, de ez csak az első óra indulásakor derül ki, miután a Classroomban kép van, hang van, de a mikrofon nem megy, így a gyerek nem tud válaszolni. Két gyerekhez nem csak két képernyő kell (számítógép, laptop, tablet vagy okostelefon), hanem két helyiség is, mert egy teremben nem beszélhet rá egymásra két tanár, de válaszolni sem lehet úgy, hogy a másik tanár beszél a másik online-ozóval. Kell egy harmadik szoba is, ha a szülők is otthonról dolgoznak, esetükben talán nem lesz egy időben két megbeszélés. A házban nem lehet nyugodtan közlekedni, mert valamelyik helyiségben ott figyel egy tanár vagy tanítónő, edénnyel való csörömpölés, hűtőnyitogatás, mikrócsipogás, kávéfőzés kizárt. Folyamatos munkavégzés nincs, félóránként betör a gyerek a szobába, hogy mi a következő óra videochatkódja, nincs a videochatnek képe, vagy az eszköz kezd lemerülni. Kicsit IT-szakember is lett minden home office-ozó szülő.

Csodálnám viszont, ha a gyerekek diliznének be. Ahogy látom, nagyon élvezik. Reggel egyenesen „az iskolába ébrednek bele”, fél órával többet alhatnak, mert megspórolják az utat az otthon és az iskola között. Aztán amúgy is egész délután videotelefonálnak egymással, meg chatelnek; hiába kilencéves, a kisebbik lányomnak egyszer mutattam meg, hogy jut el a virtuális tanterembe, másodjára már maga csinálta. Nem pánikol, ha le is fagy a videochat a táblagépen, bezárja az alkalmazást, újraindítja, vagy előveszi a mobiltelefonját, és azon folytatja.

Szóval a gyerekeken kívül mindenki élete felfordult, és ehhez teszi hozzá a kormány a maga részét: ellenőrizni fogja, megy-e az online oktatás, megtartják-e az óráikat a tanárok, jelen vannak-e az órákon a diákok. Nos, erre én azt tudom mondani, hogy a kormány arra terjessze ki védelmező karjait, amire fordított is, hogy működjön, mert se azzal nem foglalkozott, hogy a tömeges internethasználathoz meglegyen a sávszélesség, vagy hogy a csatlakozás két végén ülők elé táblagépet, laptopot odategyen, vagy legalább pótoljon valamennyit annak az árába. Nem hallottam arról sem, hogy járt volna az Electricánál a kormányfő, hogy elérje, ne legyenek áramszünetek ebben az időszakban. Ilyenformán arról se szeretnék hallani, hogy ellenőrzik a távoktatás működését, hiszen semmit nem tettek az elmúlt nyolc hónap alatt, hogy ezt a fajta rendszert felépítsék.

Princz Csaba