A megalakulásának tizedik évfordulóját ünneplő erdélyi önrendelkezési mozgalom szervezői és vendégeik az egykori Vigadó Grand Mallá alakított épületének nagytermében gyűltek össze emlékezni, tanácskozni. Az összejövetelen mintegy ötszáz személy vett részt.

A konferencia alaphangját zene adta meg. Csodaszép előadásban hangzott fel Ady Endre megzenésített verse, a Felszállott a páva, amit hasonló igényességgel énekelt magyar népdalok követtek. Ezután Sándor Krisztina ülésvezető, az EMNT ügyvezető elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, no meg mindazokat, akik az utóbbi tíz évben itt voltak.

Veres-Kupán Enikő, az EMNT Szatmár megyei szervezetének elnöke köszöntötte mindazokat, akik „a lassú elsorvadás, beolvadás és menekülés politikájával szemben a nemzeti önrendelkezés útját próbálják képviselni”. Majd Sík Sándor-idézettel — „szeretet, együttérzés, átfogása mindennek, ami magyar és cselekvés — határolta be a nemzethez tartozás fő kritériumait. Hangsúlyozva: „nem mások ellen, hanem saját magunkért dolgozunk”. Annak tudatában, hogy „a nemzet sorsa a lelkekben dől el”, és az utóbbi évtizedek történései éppen ott tették a legnagyobb kárt.

Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke Temerinből érkezett a megállapítással: ők már korábban átvészelték, ami most nálunk folyik. A magyar politikai elit ott is két részre szakadt: az egyik tábor a hatalmon lévő többséggel akart — pillanatnyi haszon, anyagi előnyök reményében — minél jobb viszonyban lenni, a másik az önrendelkezés kiküzdését tűzte ki célul. Ez a két áramlat szerinte törvényszerűen jelentkezik az utódállamok kisebbségeinél. Tapasztalataiból tudja, a trianoni trauma megszüntetése helyi szinten nem lehetséges. Meghaladása is csupán akkor, ha az adott nemzetiség minden része egységes egészként, egyetlen nemzetként foglalja el Európában az őt megillető helyet. Az RMDSZ-féle polgári kezdeményezés sem új számukra. Ezért meri kimondani: az efféle csupán arra jó, hogy az EU tagállamai végleg letudják a még megoldatlan autonómia-követeléseket.

Itthon és otthon

Alig végezte szavait, amikor Veres-Kupán Enikő ismét jelentkezett: szinte elfelejtette az imént átadni Tőkés Lászlónak, az egykori Kezdeményező Bizottság vezetőjének és EMNT-elnöknek a szatmárnémeti Buú József fafaragó ajándékát, az egyik oldalán Koós Károly-arcot, másikon EMNT-plakettet formázó domborművet. Szép jelenet volt megajándékozott és ajándékozó megilletődött kézfogása.

Beke Sándor magyar kormányzati tanácsadó, a Fidesz — Magyar Polgári Párt szakértője hangsúlyozta: a magyarság autonómiaigényének külön hangsúlyt ad, hogy a politikai térerő most kínál erre lehetőséget. Ugyanakkor feladatot is jelent, az egész magyar nemzetét. Kemény szavakkal beszélt az ennek útjába akadályokat gördítő politikai erők viselt dolgairól, a váradi ál-bocsánatkérés és az ugyanakkor történő miskolci „listázás” gyalázatáról, valamint a magyarság újabb megosztásának még csak készülőben lévő terveiről. Holott hazából hazába érkezik, aki onnan ide átjön…

Kincses Előd, az EMNT Kezdeményező Testületének tagja az erdélyi magyarság elmúlt két évtizedbeli önrendelkezési törekvéseiről beszélt, csúnya részleteket hozva nyilvánosságra a kényelmetlenné vált tiszteletbeli elnökét egyes román politikusok kifejezett kérésére kiszorító RMDSZ-vezetés „tájbasimuló politikájából”. Izsák Balázs, az SzNT elnöke, Fodor Imre, Katona Ádám és Gazda József, az EMNT egykori Kezdeményező Testületének tagjai az erdélyi magyar politikai élet legfájóbb kérdéseit boncolgatták. A betegsége miatt távol maradni kénytelen Király Károly levelét Sándor Krisztina olvasta fel.

Mit, miért, hogyan?

Nagy Pál, az EMNT udvarhelyszéki szervezetének elnöke, volt MIT-elnök a tíz évvel ezelőtti hibákat elemezte mai tudásának tükrében. Toró Tibor, az EMNP elnöke a legfontosabb teendőket vette sorra, kezdve az MPP-vel való viszony rendezésével. Erdélyi magyar egységet kell mielőbb kialakítani az autonómia-program körül, a román baloldallal szövetkező RMDSZ túlhatalmát ellensúlyozandó, hangsúlyozta, hogy „legalább összemérhető erőnk legyen”. Szilágyi Ferenc EMNT-alelnök a különböző régiókban megvalósítható autonómiafajták valós esélyeit és hasznát latolgatta, a tiroli példát tartva a leginkább követhetőnek idehaza. Hangsúlyozta, Partium önrendelkezését két nemzet és két nyelv autonómiájaként tudja elképzelni, egy föderális Románia keretein belül. A gazdasági talpraállás egyetlen lehetősége ez.

Tőkés László a Kárpát Medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) keretében egymással, valamint a román többséggel fenntartott folyamatos és érdemi párbeszédben látott valós lehetőséget. Javaslatára döntöttek a Partiumi Autonómia Tanács (PAT) megalakítása mellett.

A tanácskozás végeztével zárónyilatkozatban foglalták össze az elhangzottakat, amelyet a résztvevők kézfelnyújtással fogadtak el.

Báthory Éva