Öt évvel ezelőtt lett a magyar népviselet világnapja április 24-e, s távolról sem alaptalanul, hiszen hagyományos ruhadarabjaink és kiegészítőink olyan fantasztikusan gazdag tárházat vonultatnak fel, amelyre nem csak büszkék lehetünk, de meg is kell mutatni a világnak — függetlenül attól, hogy melyik fő táji típusból (dunántúli, felföldi, alföldi vagy erdélyi) vagy jellegzetes vidékről származik.

„Válaszd ki népviseleted egy darabját — szoknya, mellény, blúz, ing vagy csak egy pántlika —, és vedd fel egy mai ruhával kombinálva! Így menjünk ki az utcára, iskolába, munkahelyre!” — hangzott első alkalommal a Múltunk a jelenben, egy nap népviseletben kezdeményezés azóta is változatlan felhívása, s az évek során egyre többen csatlakoztak-csatlakoznak hozzá. No igen, de ebben a jelenlegi kijárási korlátozásos járványhelyzetben hová öltsön most magára népviseletet bárki is? Hát otthonra! Ugyanis a népviseletek hétköznapi ruházattal való kombinálására és a végeredmény dokumentálására, megosztására buzdítja a vállalkozó szelleműeket a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum a magyar népviselet napja kapcsán — az intézmény játékán azok vehetnek részt és indulhatnak nyereményekért, akik vállalják, hogy öltözékükről a Kanizsai Dorottya Múzeum számára Messenger-üzenetben egy fotót vagy rövid videót küldenek, és elmesélik, eltáncolják, eléneklik, elzenélik, mit is jelent számukra népviseletet hordani.

Az április 30-ig várt anyagok a Kanizsai Dorottya Múzeum Facebook-oldalára kerülnek fel (ahol a felhívással kapcsolatos további részletek is megtalálhatók), a játékban indulók közül pedig nyeremény jár egy kisorsolt beküldőnek és a legtöbb kedvelést begyűjtő kép vagy videó tulajdonosának.

Apró virágos Szatmár és guba

A jelenlegi Szatmár megye népviseleti palettája igencsak színes és változatos, hiszen a Nagykároly környéki svábok minden elmagyarosodásuk ellenére hűen őrzik és viselik minden adandó alkalommal a fekete-piros, sötétzöld vagy sötétkék színű sváb viseletet; ennek mintegy ellenpólusaként „virít” az avasiak szemkápráztatóan színes-virágos viselete (amelyhez nagyon hasonlóan virágos és színes az ajaki, illetve némely kárpátaljai viselet). A szatmári (hagyományos) magyar népviselet pedig egyszerű — mentes minden díszítéstől, feltűnő hímzéstől, apró virágmintás, és nem harsogóan színes. Mint az egyik korabeli, népviseleteket feldolgozó könyv fogalmaz: „A szatmári nép egyszerű, értelmes. Józan lelke ruházatán látszik meg először. Nem szőnek olyan rikitó virágos abroszokat, mint például az oláh asszonyok, sima szövés, csak keskeny csíkok, eperleveles, rozmaringos, székfüves, rózsás, csillagos mintákkal.”

A történelmi Szatmár területén olyan jellegzetes népviselet nem alakult ki, mint Kalotaszeg, Szék, a Barcaság vagy Csángóföld vidékein. A férfiak eleinte fehér, vászonból készült bőgatyát és inget hordtak, majd a későbbiekben elterjedt a fekete posztó csizmanadrág viselete, amelyhez ünnepeken bélelt, sima szárú, ványolt csizmát, hétköznapokon hegyes orrú bocskort viseltek, posztó kiskabátot (lajbi vagy ujjas) húztak, fejükre nyáron kalapot, télen kucsmát tettek.

A fiatal lányok ruházata világos és virágos volt, az idősebbek sötét színt hordtak, de három-négy szoknyánál többet nem vettek fel, az ingváll és a pendely szintén vászonból készült, s igencsak elterjedt volt a kékfestő anyagok használata mind a férfi-, mind a női viseletben — a férfiak surcnak (köténynek) megvarrva, a lányok-asszonyok szoknyának, pruszliknak elkészítve viselték.

Ami viszont csak Szatmár vidékére volt jellemző, az a mára már szinte teljesen eltűnt guba — téli felsőnek a Tiszaháton fehér gubát viseltek, a Szamosháton pedig sötétebb, úgynevezett darugubát, míg a módosak ragyogó, fekete, göndör szőrű „fürtös” gubát hordtak, de készült fehérrel kevert fekete gyapjúból is, amit mákos gubának neveztek — hogy a ruháról nevezték-e el az ételt vagy az ételről a legegyszerűbb és legősibb szabású, eső, hó, szél, dermesztő téli hideg ellen védelmet nyújtó felső ruhadarabot, az ma már kideríthetetlen.

Szabó Kinga Mária