Ma délelőtt pár óra leforgása alatt kétszer akarta a Golescu hídról a Szamosba vetni magát egy 50 éves férfi — másodjára már a feleségét is rávette az ugrásra.  De ami még érthetetlenebb: hogy kerülhetett alig másfél órán belül ismét a hídra, ha mentő szállította a sürgősségire?

Első alkalommal 9 óra 36 perckor riasztották a járókelők a rendőrséget és a mentőket, mert Szatmárnémetiben, a Golescu hídon, a külső perem mellett futó csövön egy férfi ült és azt latolgatta, hogy a Szamosba ugrik. A percek alatt kiérkező mentősök és rendőrök is régi ismerősként üdvözölték az 50 éves illetőt — akinek az évek során ez már a nagyon sokadik ugrási kísérlete volt, legutóbb november 9-én este próbálkozott. A már ismert és „jól bevált” módszert követve beszélgetni kezdtek vele, cigarettát is kapott,s végül sikerült rábeszélni, hogy visszamásszon a hídra, majd ezt követően a mentő kórházba szállította. Ott azonban nem tartották bent túl sokáig, ugyanis valamivel 12 óra után már ismét a Golescu hídon volt és ismét a Szamosba akart ugrani — ekkor azonban már nem egyedül, hanem élettársával együtt. A kiérkező katasztrófavédelmiseknek, mentősöknek és rendőröknek minden rábeszélő készségüket latba vetve ismét sikerült lebeszélniük az öngyilkossági szándékról a párt. Ám hogy a férfi (aki 15 évet dolgozott a hadsereg kötelékében, s munkahelye után a lakását és emiatt családját is elveszítette, hajléktalanná válva) elkeseredettsége és az állammal szembeni elégedetlensége mennyit fokozódott az elmúlt évek során, azt jól igazolja: egyre hosszabb ideig tart s egyre nehezebb rávenni, hogy elálljon az ugrástól.

De ami igencsak furcsa és érthetetlen: hogy kerülhetett alig másfél órán belül ismét a hídra, ha mentő szállította a sürgősségire? Mint azt Gabriela Opriş mentőszolgálati igazgatótól megtudtuk, a mentősök a zavart férfit „átadták” a sürgősségi osztálynak, s ezzel ki is került mind látó-, mind hatáskörükből, s elképzelése sincs, miért a hídon és nem a pszichiátrián kötött ki végül.