Élet, halál, szerelem kicsit polgárpukkasztó, egyszerre lírai és nevettető, de mindenképpen egyéni és bátor megfogalmazása Valentin Nicolau Andrei Mihalache által színpadra állított, a petrozsényi Ion D. Sîrbu Drámai Színház által előadott darabja.

Kicsit sablonosan megírt kórházi jelenetek sora, dinamikus rendezéssel, jó színészi alakításokkal. Az utóbbiaknak már csak a nem mindennapi cselekmény és mondanivaló miatt is sikerül megragadni és végig meg is tartani a nézőközönség figyelmét.

Mitică, az ötvenes éveit taposó, több súlyos betegséggel kórházba utalt életművész halálához közeledik, ám ezzel szemlátomást nem sokat törődik. Miközben a személyzet kalandokban gazdag szerelmi életéről terjeszt legendákat, ő azon igyekszik, hogy minél kevésbé tartsa be a számára gyógyulást úgysem ígérő orvosi előírásokat. A vele egy kórterembe kerülő, szerelmi csalódása miatt öngyilkosságot megkísérelt Ionel láttára elhatározza: nem hal meg addig, amíg helyettest nem állít szerelmi téren. Meg van győződve, hogy az emberiség azért boldogtalan, mert helytelenül kezeli a szerelmet.

Házasság? Na ne!

Hozzálát, hogy gazdag tapasztalatait megossza az egyetlen szerelemért meghalni is kész fiúval, legelőször is kigyógyítva őt addigi érzelmeiből. Humoros helyzetek hosszú során át és az őt gyógyszerrel tömni igyekvő orvosnőnek majdhogy az orra előtt folyó „gyakorlatok” alatt oktatja Ionelt gyöngédségre, nők iránti tiszteletre és állhatatlanságra, táncra, csábításra. Majd telefonon felhívja néhány barátnőjét, akiken a fiú élesben is kipróbálhatja a tanultakat. Bár a „jelöltek” rámenősségétől megriadt tanítvány a be nem szedett altatók felhasználásával szabadul szorult helyzetéből, sikerül összehozni végül az ápolónővel. A nőiességét addig megtagadó orvosnő pedig végül Mitică ágyában köt ki.

A következő jelenetben már megtörtént a szerepcsere. A kiérdemesült Don Juan tolókocsiban élő emberroncsként fogadja utódja látogatását, majd zokszó nélkül fogadja a neki virágot hozó nő alakjában megjelenő halált. Élet, szerelem megy tovább a főhős által megálmodott módon. Ráadásul úgy van tálalva mindez, hogy megértő, meghatott mosollyal fogadják el még a hagyományos erkölcsi normák hívei is.

Báthory Éva