Nézhető, sőt egészen jó előadással, változatos produkciókkal, sok-sok látvánnyal és gondozott, jól idomított állatokkal készült szatmárnémeti előadására a Colosseum cirkusz.

Több olyan vándorcirkusz is telepedett már meg pár napra Szatmárnémetiben, amelyik még a gyerekek számára is kiábrándító volt, de a Circo Grande Colosseum nem ilyen. A csapnivaló produkcióval előállt elődök miatt talán sokan vonakodnak elmenni a Decebal híd lábánál felállított sátorba végignézni egy előadást — mint ahogy én is vonakodtam —, szerencsére feleslegesen. Szerdán néztem meg az este fél nyolckor kezdődő előadásukat, amelyik meglepően jó volt, változatos, színes, érdekes. Férfi és női akrobata is ügyeskedik, teve és elefánt mellett van még ló-, kutya-, macska-, kígyó, tarantula- és galambprodukció is. Megjelenik egy majom is, de csak tesz egy kört egy kutya-vontatta, járókeretre szerelt gyerekhintában, gaviál-gyanús krokodil, meg kenguru is van, de azzal csak fotózkodni lehet a szünetben. Az indián filemeket idéző, utánfutóból kirakott „szekértábor” egyik kocsijában két-három oroszlán is ásítozik naphosszat, ők sajnos nem részei egyik produkciónak sem.

A hiányosságok ellenére merem állítani, hogy a kétórás előadás mindenkinek tetszeni fog, szerdán például a telt házas előadás közönsége nem sétafikált ki meg be, mint a cápákkal, meg két méteres krokodilokkal rémisztgető cirkusz-utánzatok előadásain szoktak, tényleg csak az ment ki, aki kicsi gyerekkel volt és az nem bírt megülni egy helyben még itt sem, vagy meneten kívül akart felülni valamelyik körhinta-figurára. Kibírhatatlan hőség sem volt a sátor alatt, a fél méternyire feltűrt alsó ponyvának köszönhetően elég jól járt a levegő, de fejenként liternyi ivóvizet jó ha mindenki visz magával. Pattogatott kukoricát, csipszet, meg hasonlókat öt lejért lehet venni és szerencsére van színesen villogó műanyag kard is, ha valakinek még nem lenne ilyenje otthon. Parkolóhelyből is van elég a híd alatti parkolóban.

A porondmester is jól végzi a dolgát, igazi porondmesteresen beszél és úgy is néz ki. Tud magyarul is. Elmondja, hogy mik a szabályok, a jegy ára mellett mi mindenre lehet még pénzt költeni, bevárja, míg a késve érkezők jegyet vesznek és megtalálják a helyüket és szólítja az első cirkuszművészt, aki egykerekű biciklijén mutat be mindenféle mutatványokat, lépcsőre is tud mászni vele, meg ugrókötelezik is rajta gubbasztva. Később hengereket és deszkákat tesz egymásra, egyensúlyoz, rudat forgat, labdákat dobál egy fejére tett, horpadt tetejű cilinderbe. Állatszám meg bohóc következik, egypúpú tevék vonulnak, de később jönnek a kétpúpúak is. Lovakkal vegyesen. Külön élmény, hogy ezek nem csak körbeszaladják négyszer-ötször a porondot, hanem tudnak is valamit, ágaskodnak a lovak, térdepelnek a tevék, szép, jól tartott, tiszta állatok mind. Bohóc csinál bolondot gyerekekből, felnőttekből — bohóckodik.

Már mindenki az elefántokat várja, de szünet kezdődik, amelyiktől én az oroszlánketrec felállítását remélem, de ketrecnek nyoma sincs a szünet után, viszont a végén jönnek az est fénypontjának szánt elefántok — kicsi a porond, kicsi a cirkusz, szinte az egészet betöltik a hatalmas állatok, impozáns, ahogy a manézsból csak úgy rohannak be a porondra, mintha meg sem akarnának állni! Önkéntelenül is az jut eszembe, hogy ezek mennyit zabálhatnak egy nap. Van még tűzvarázsló-, meg fakír-szám is, aki figyel, kitalálhatja, hogyan csinálja hogy ne tegyen kárt magában. A „tüzes ember” nem csak a sátor tetejéig tudja a tüzet okádni, de nyeli is, a fakír nagyon bírja az üvegszilánkon járást, a kupac üvegdarabba egy állványról bele is ugrik. Csinos hölgyek kísérik a látványosabb produkciókat, de menet közben kiderül, hogy nem csak szépen mosolyogni tudnak, de saját produkcióval is készültek, egyikőjük például biztosítókötél nélkül fonja rá magát egy tíz méter magasra húzott karikára. Atlétatermetű férfi hajt be egy hatalmas motoron, letalpalja, mint egy markológépet, és a csomagtartóra erősített falapból felmeredő rudakon mutat be látványos dolgokat, többnyire a kezén támaszkodva, fejjel lefelé, fekete atlétában. Őt akkor kell majd nagyon figyelni, amikor fakockákat rakosgat a tenyere alá, hogy még inkább fitogtassa ügyességét, mert ekkor van az a pillanat, hogy majdnem leesik. Arra sajnos nem sikerült rájönnöm, hogy szándékosan bakizik ilyen veszélyeset, vagy tényleg elbénázza a mutatványt.

Szóval összességében megéri a Circo Grande Colosseum valamelyik előadására elmenni. Nekem tetszett és a körülöttem ülő gyerekeknek még jobban tetszett.

Princz Csaba