Fazekas József és családja Halmiban tíz éve foglalkozik epertermesztéssel. A sok munkát és nagy befektetést igénylő foglalkozás nem mindig garancia, hogy megélhetést biztosít a család számára.

Az áprilisi meleg jót tesz az epertermesztőknek, megy is a munka Halmi környékén, ahol az eperföldeken csoportokban végzik a szalmázást, a kapálást és minden időszerű munkát, amit az eperföld megkövetel. Fazekas József tíz éve foglalkozik epertermesztéssel 3,5 hektáron. Eddig minden évben nyereséggel zárta a szezont, az idei év viszont nem igazán ígéretes számára.

— Kora tavasszal volt egy kis fagy, majd jött a meleg, amire nagy szükség volt, most viszont az a baj, hogy nagyon száraz az eper — meséli Fazekas József. — Nem a vízhiány miatt, hiszen ki van alakítva a csepegtető rendszer, az a gond, hogy van egy betegség, amit nem tudunk felismerni és kezelni. Vittem már mintát a növényvédelmi felügyelőségre, elvégezték az analízist, de nem találják az okot. Véleményem szerint az lehet a magyarázat, hogy egy reggel volt egy savas eső vagy egy lisztharmat. A levél egy–egy helyen megszárad, mintha meg lenne égetve, pedig még a környéken se permetezett senki. Az elmúlt években káposzta és paprika termett ezen a helyen, tehát nem lehet azt mondani, hogy több évben egymást követően eper vagy olyan növény volt itt termesztve, ami vírust okozott.

A palánták

Fazekas József végigvezetett az eperföldön, megmutatta, hogy minden a legmodernebb módszerek szerint működik: nincs gond a csepegtetővel, a leveleket és az apró eperszemeket süti a nap, mégis elkeseredetten találgatja, hogy mi az, ami a szárazságot okozza.

— A palántákat a zilahi kutatóállomástól hozzuk — folytatja a gazda. — Sokkal jobb, mint az, amit régebben Magyarországról hoztunk, mert abból is szép eper termett, de nem lehetett tárolni egy–két napig sem, meglágyult és összeesett a ládába. A zilahi palántának viszont az a hátránya, hogy kétévenként cserélni kell, harmadik évben a nyolcvan százaléka kipusztul. Ez most első éves, de úgy néz ki, mint máskor a harmadéves. Azon töröm a fejem, hogy ősszel megpróbálok saját palántát nevelni.

Bizonytalan befektetés

— Nem olcsó mulatság az epertermesztés — mutat rá Fazekas. — Egy hektár beültetéséhez ötven-ötvenöt ezer palánta kell, egy palánta ára harminc-harmincöt bani. Kiadásként jön még a csepegtető, a fólia és a trágya. Összesen tíz ezer euró a befektetés. No meg a napszámosok. Egy napszám negyven–ötven lej, napi három étkezés és a szállás, mert a napszámosok nem halmiak. Az epertermesztés egy olyan foglalkozás, hogy befektetjük a pénzt, de bizonytalan a termés és az értékesítés. Tavaly egy hektáron hét-nyolc tonna eper termett, az ár kezdetkor kilónként öt lej volt, később 2,5 lej. Az elmúlt évben még jöttek a viszonteladók, de az lenne jó, ha olyan felvásárló jönne, akivel szerződést kötnénk kilónként 3-3,5 lejért és úgy vinné az egész szezonban. Ilyen felvásárló viszont nincs, mert neki az a célja, hogy minél olcsóbban vásárolja fel.

A társulás sem megoldás

— Évekig arra ösztönözték az epertermesztőket, hogy hozzanak létre egy társulást, mert akkor lehet szerződést kötni a nagy bevásárlóközpontokkal, és azoknak szállítani. 2006–ban meg is alakult a társulás harminchat taggal, tagsági díjat fizettünk, hogy alkalmazhassunk könyvelőt és legyen pénzünk a közös költségekre, de már csak huszonöt tag maradt, lehetséges, hogy őszre megszűnik a társulás, mert semmilyen előnyét nem tapasztaljuk. Továbbra is gond az értékesítés, amire jelenleg nem látunk megoldást — panaszolja az epertermesztő.