Mert most valóban bizonytalanságban élünk. Ezt az állapotot az idősebbek tudják jobban kezelni, azok, akik megéltek már ennél talán bizonytalanabb, válságos időszakokat is. Ők azok, akik mindig azon a véleményen vannak, hogy nem szabad azt hinni, hogy valamikor jobb volt, remélni kell, és hinni abban, hogy hamarosan jobb lesz.

A kávézással töltött időnek többszörös szerepe van. Járvány idején egy lehetőség kiszabadulni az otthon egyhangúságából, találkozni ismerősökkel, amennyire az idő engedi, megbeszélni a világ vagy csak a szűk környezet időszerű dolgait. Beszélgetés közben minden eszünkbe jut. Egyik idősebb asztaltársunk arról beszélt, hogy hova nyúl vissza a kávézás története. Ő úgy tudja, hogy az első kávéházak Isztambulban kezdték el működésüket az 1550-es években. Akkor is az volt a cél, hogy a férfiak kiszabaduljanak a zárt világukból, ismerkedjenek, beszélgessenek, szórakozzanak… Európában a 17. században váltak népszerűekké a kávézók, előbb Velencében, majd Párizsban és Londonban, végül minden városban.

Ott ülünk egy főtéri kávéház teraszán, és soroljuk azokat az eseményeket, melyek a környezetünkben és a nagyvilágban történnek. Kevés szó esik arról, ami jó, inkább azok kerülnek szóba, melyek közvetett vagy közvetlen módon megnehezíthetik az életünket. A világjárvány nagyon sok olyan dologról is eltereli a figyelmet, amit most nem sorolunk a legfontosabbak közé, később viszont jelentkezhetnek a hatásai. Mert sohasem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mindennek megvannak a következményei. Ezek lehetnek jó és lehetnek rossz következmények. Vannak olyan lépések, olyan döntések, melyeknek előre lehet látni a következményeit. A járványhelyzet nem ilyen. A politikai és a gazdasági érdekek mellett azt is szem előtt kell tartani, hogy a szakemberek sem látják át igazán, hogy mi az, amivel küzd az emberiség. A kávézóasztalnál is megoszlanak a vélemények. Van, aki a világháborúhoz hasonlítja, van, aki csupán olyan járványnak gondolja, ami egy olyan korszakban jelentkezett, amikor az embereknek nagyon gyenge az immunitásuk. A járványok a történelem során mindig akkor pusztítottak, amikor háborúk dúltak, vagy éppen háborúk után. Ezekben az időszakokban gyengült le a legtöbb ember szervezete. Azonnal feltehetjük a kérdést: egy jóléti vagy jólléti társadalomban mi okozhatja az alacsony szintű immunitást? Talán a sokat hangoztatott egészséges életmód? Vagy az, hogy nem tudni, miből és hogyan készülnek az általunk fogyasztott élelmiszerek? A mozgáshiány? Vagy éppen az értelmetlen hajsza? A test elhanyagolása? Lehetne még sorolni tovább, de hiteles választ nem adhatunk.

Ott ülünk egy főtéri kávéház teraszán, az egyik asztaltársunk teát rendelt, majd feltette a kérdést: tudjátok ti, hogy ez a zacskó, amit belelógatunk a forró vízbe, mennyire káros az egészségre? Tudjuk — bólintottunk egyszerre. Ilyen meggondolásból mindenről lemondhatunk.
Viszlát! — mondjuk szinte egyszerre. — Holnap találkozunk.

Elek György