„Nagyon igyekeztünk, mert nem igazán lehet meglepni a mi tiszteletes urunkat. Viszont nagyon szerettünk volna egy kicsi meglepetést szerezni, hogy megmutassuk és elmondhassuk neki: hálásak vagyunk, és köszönünk neki mindent!” — fogalmazott Varga Edina ifjú, aki az előkészületek izgalmairól, a szervezés titokban tartásának nehézségeiről is szólt. Volt, mikor otthon, volt, mikor a templomban próbáltak, míg a gyülekezeti házban presbitergyűlés volt.

„Amikor 2010 novemberében megérkezett Ombodra nagytiszteletű Jobb Domokos, sok emberben kérdések merültek fel. Ez a hosszú hajú, pödört bajuszú, bőrcsizmás férfi mit fog tudni nekünk mondani Istenről, vagy vajon hogy fog feltölteni minket hittel? Aztán felment a szószékre nagy magabiztossággal, és olyan prédikációt mondott, hogy a kételyek eltűntek” — emlékezett vissza hálás szívvel az egy évtizeddel ezelőtt történt lelkészválasztásra Varga Ottó, az Ombodi Református Egyházközség gondnoka.

A vasárnapi istentiszteletet követően a presbiterek és az ifjak is énekkel dicsőítették Istent, és köszöntötték lelkipásztorukat, többek között egy szinte életnagyságú képpel. A lelkipásztor megköszönte, de ugyanakkor arra kérte az ünneplőket, hogy ne ő, hanem Isten legyen a lényeg továbbra is.

Varga Ottó köszöntőbeszédében elmondta: „Jobb Domokos 2011. január 1-jén kezdte szolgálatát az ombodi gyülekezetben, és már az első presbiteri gyűlésen megkérdezett minket, hogy mit szeretnénk, miben gondolkodunk. Elkezdtük a közös munkát, s úgy látszott, jól működünk együtt. Ez köszönhető annak is, hogy a tiszteletes úr elmondta az elején, hogy ne gyötörjük egymást kérdésekkel, úgyis lakva ismerszik meg az ember. A tiszteletes úr talpraesettségének és kitartásának köszönhetően egyre több sikert halmoztunk fel: a gyülekezeti terem névadó istentisztelete, a ravatalozó alapkőletétele és felépítése, a parókia belső felújítása, a központi fűtés bevezetése, a nyílászárók és a tető lecserélése, az orgona restaurálása, a templom külső és belső felújítása, a harangok villamosítása, a toronyóra megjavítása, a harangláb és ravatalozó avatása, majd 2019-ben a templomunk mellett lévő turulszobor felavatása mind-mind olyan alkalmak voltak, amelyeket a tiszteletes úrnak mindig úgy sikerült megszerveznie, hogy nevezetes személyek is tiszteletüket tegyék a gyülekezetünkben, mint például Csűry István püspök úr, Forró László egyházkerületi főjegyző, valamint Grezsa István külhoni magyarokért felelős miniszteri biztos. Ennek ellenére a tiszteletes úr mindig arra biztatott minket, hogy nem szabad hátradőlni. Mindig büszkék voltunk arra, hogy a környező gyülekezetek — és nem csak — folyamatosan utánozni próbáltak minket: ha a lelkész készített egy padot az udvarra, már a köztereken is olyanok jelentek meg. Kiderült, hogy nem csak a hitéleti nevelésben van otthon, hanem bármilyen társasági tevékenységben. Ha kellett, cilindert viselt, ha kellett, elhozta a kupát a debreceni Csillagpontról, ha kellett, séfsapkát ragadott, és 37 összeszokott profi böllércsapatot a háta mögött hagyva segítette az ombodiakat a dobogóra, az első helyet megszerezve. De nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, amikor az egyik kedvenc presbiterének ravatala mellett egyedül énekelt egy számunkra ismeretlen éneket. Ilyen és ehhez hasonló történetek gyakran előfordultak, hiszen 10 év nem kevés, és ezzel el is mondtam a mai nap lényegét” — emlékezett vissza a gondnok. 

Az ifjak is megköszönték az évtizednyi fáradhatatlan szolgálatot. „Megszámlálhatatlan alkalommal tartottunk IKE-t, röplabdáztunk, fociztunk, íjászkodtunk, filmet néztünk, és majdnem minden évben együtt néztük az augusztusi csillaghullást. Sportnapot, teabált, szüreti bált szerveztünk, amikor szükség esetén még a tiszteletes úr is csatlakozott az ifjak előadásához, hogy senki ne maradjon pár nélkül… Táborokon, fesztiválokon, koncerteken, bibliaismereti és egyháztörténeti vetélkedőkön, sportnapokon vettünk részt, és még a tengerre is elutaztunk. Létrehoztuk a Wmboth-Ombod nevű Facebook-oldalt, melyen minden hónapban közülünk valaki egy rövidke képes igét juttatott el az emberekhez, hogy ezáltal is hirdessük az Úr szavát… Köszönjük, hogy bármikor bármit elmondhatunk, minden kérdésünkkel bizalommal fordulhatunk a tiszteletes úrhoz, mert amikor lelkészre van szükségünk, Isten szolgájaként térít minket a helyes útra, viszont olykor barátunkként és akár szülőként is helytáll” — fogalmazott az ifjúság nevében Szabó Henrietta. 

Az alkalom szeretetvendégséggel ért véget, olyan szeretetteljes hangulatban, amit az elmúlt évtizedben bárki megtapasztalhatott, aki az ombodi református gyülekezetben járt. K.A.

Fotó: refszatmar.eu