Több mint 10 000 közoktatásban tevékenykedő tanár vett részt a személyes jelenlétet feltételező tevékenységek felfüggesztésének ideje alatt, 2020. március és 2021. február között a diákokkal folytatott tevékenységeket értékelő kutatásban. Az online oktatás során a tanárok 10%-ánál csökkent a motiváció a tanári karrier iránt, míg 30% azt állítja, hogy e tapasztalat eredményeként még jobban elköteleződött a szakma iránt. A jelentős kellemetlenségek között a megnövekedett mentális, szociális és technikai stresszről számoltak be.

A kutatócsoport egyetemi oktatókból és kutatókból áll, akiket folyamatosan foglalkoztat az oktatási innováció a digitális források és eszközök felhasználása által: a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, a Bukaresti Egyetem, az Alexandru Ioan Cuza Egyetem, a Nyugati Egyetem, a CRED és a ROSE projektek, valamint az Országos Oktatáspolitikai és Értékelő Központ munkatársai.

„A kutatás eredményeinek felhasználása a stratégiai vagy operatív döntések alapjául szolgálhat, csökkenti a nem kívánt hatások kockázatát, növeli a siker esélyét, és optimalizálja a költségeket. Olyan területeken, mint az orvostudomány vagy a műszaki tudományok, elképzelhetetlennek tűnik a kutatási adatokkal alá nem támasztott döntések meghozatala. Bár egyértelműen ugyanennek kellene történnie az oktatás területén is, az oktatáskutatás és annak hozzáadott értéke az oktató-nevelő gyakorlat szempontjából nem ugyanilyen nyilvánvaló a köztudatban, esetenként sem a politikai döntéshozó, sem a katedránál álló szakember számára. Ezért meggyőződésem, hogy kötelességünk a lehető legtöbb kutatást végezni az oktatás területén Romániában, és az eredményeket közölni velük. Ez a több mint 10 000 válaszadó közreműködésével elvégzett kutatás jó gyakorlat és jó példa lehet” — véli dr. Marian Ilie, a temesvári Nyugati Egyetem Tanárképző Intézetének igazgatója.

A kutatáshoz 10 246 online kérdőívet vettek figyelembe, amelyet közoktatásban tevékenykedő tanárok töltöttek ki 2021. február 4. és 20. között. Néhány adatot összekapcsoltak az I. szakaszban (2020. március) végzett felmérés eredményeivel, amelyben 6436 válaszadó vett részt a közoktatásból. A vizsgálat feltárja a szükséges támogatási intézkedéseket, és ezek alapjául szolgálhatnak helyi szintű és az Oktatási Minisztérium által meghozott döntéseknek.

„Az online oktatás éve, amelyen a romániai oktatási rendszer keresztülment, arra kényszerített minket, hogy alaposan gondoljuk át a klasszikus binómiát, amely meghatároz minden oktatási tevékenységet. Így a tanítás és a tanulás mellett felmerül egy jelentős fajsúlyú harmadik faktor is — a technológia —, amelynek célja az egész folyamat segítése, gazdagítása és támogatása. Bár tagadhatatlan a digitális technológiák alkalmazásának fontossága az oktatásban, a technológia által mediált oktatás tapasztalatai az elmúlt időszakban bizonyosságot és sok bizonytalanságot is hoztak számunkra. Az bizonyos, hogy az oktatási rendszerek jövőbeli alakulása már nem képzelhető el a rendkívül dinamikus technológiai kontextustól függetlenül. Másrészt a technológia beépítése az oktatásba számos elméleti és gyakorlati kérdést vet fel, amelyekre minden bizonnyal egy ilyen országos szintű kutatással lehet választ találni” — szögezte le dr. Ciprian Ceobanu, a jászvásári Alexandru Ioan Cuza Egyetem Tanárképző Intézetének igazgatója.

„Az ebben az időszakban levont tanulságokat mindenképpen szem előtt kell tartani, hogy a világjárvány utáni iskola kamatoztathassa a most kifejlesztett digitális készségeket, kompetenciákat és forrásokat. Egy ilyen jellegű kutatás támogathatja a döntéshozók jövőbeni oktatási politikájának döntéshozatali folyamatait, a helyzet pontos és következetes diagnózisát nyújtja a teljes oktatási rendszer szintjén, széles körű földrajzi lefedettséggel. Míg a digitális készségek viszonylag rövid idő alatt és személyes erőfeszítések révén kialakíthatók, a tartalom digitalizálása szélesebb körű és tartósabb erőfeszítéseket igényel, de ebben az időszakban ez a folyamat felgyorsult. Ha valaki azt kérdezné tőlem, hogy a világjárvány után a romániai iskolák visszatérnek-e a korábbi állapotokhoz, azt válaszolnám: hiszem és remélem, hogy nem. Az online tér tanítási tapasztalatai olyan változásokat eredményeztek a meggyőződések, az attitűdök, a kompetenciák és a tanítási készségek szintjén, amelyeket minden bizonnyal kamatoztatni lehet” — mutatott rá dr. Cătălin Glava, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Tanárképző Intézetének igazgatója.

„A ma tanára számára a diákokkal végzett minőségi tevékenység inkább a pedagógián (60%), mint a technológián (36%) alapul. A pandémia kezdetén a tanárok szerint a technológia központi helyet foglalt el a tanításban (57%), messze meghaladva a pedagógiai kérdésekkel kapcsolatos aggodalmakat (38%). Ez jelzi, hogy időközben megváltozott a perspektíva abban az értelemben, hogy az online oktatás hatékonyságát a tanárok véleménye szerint a klasszikus tanterv online-ba 'fordítása' és tanítása hozza meg, az alkalmazott módszerek és stratégiák, hogy hogyan stimuláljuk az interaktivitást, hogyan tartjuk fenn az interszubjektív közelséget és az érzelmi támogatást, milyen formákon és eszközökön keresztül hajtjuk végre az értékelést, illetve erősítjük a tanulási motivációt” — mutatott rá dr. Constantin Cucoş egyetemi tanár, a jászvásári Alexandru Ioan Cuza Egyetem munkatársa.

A távoktatási tevékenységet folytató tanárok a következő nagyobb nehézségekkel szembesültek (sorrendben, az 1-től 4-ig terjedő skálán elért pontszámától függően): a mentális, szociális, technikai stressz szintje: 2,59; megfelelő módszertani keret hiánya az online tevékenységek előkészítéséhez, irányításához és lebonyolításához: 2,39; elégtelen idő az órák megtervezésére/szervezésére: 2,36; megfelelően nagy teljesítményű számítógép hiánya: 2,27; elégtelem idő a digitális eszközök és erőforrások megértéséhez és megfelelő használatához: 2,27; az osztály ügyvezetéséhez, a visszacsatoláshoz és értékeléshez szükséges eszközök hiánya: 2,25; egy megfelelő (otthoni) tér hiánya a tanítási tevékenységek lebonyolításához: 2,23.

A vidéken, illetve városban működő iskolák tanárai válaszainak összehasonlításakor jelentős különbségek mutatkoznak, különösen a technológiához való hozzáférés terén — felszerelés, internet, célzott segítség a digitális alkalmazások és platformok konfigurálásában és használatában. A tanítási-tanulási tevékenységeknek az új képletbe történő átültetése magában foglalja a tanítási készségek, az oktatásirányítás, a technikák kombinációját, valamint a kedvező adminisztratív és szervezeti keretet. A helyi erőforrásokkal foglalkozó személyek, különösen az iskolaigazgatók támogatása meghatározó volt — szerepük megerősítést nyer, és ismét beigazolódott, hogy jó vezetőkre van szükség az oktatási intézmények sikere érdekében, a világjárványok idején és a „normális” állapotban egyaránt. Ugyanakkor ebben a képletben megjelennek a tanulók, a szülők és a tanár családtagjai mint az oktatási folyamat sikerének faktorai. Otthoni tanítási helyzetekben esetenként lehetőségünk volt részt venni órákon és gyakran közreműködni is. „Ez egy olyan momentum, amely felhasználható a szülők iskolához, a tanárok tanulóhoz és szülőkhöz való hozzáállásának megváltoztatásához, a valódi együttműködés és kölcsönös támogatás szempontjából, mindenki javára” — emelte ki dr. Simona Velea, az SNSPA Tanárképző Intézetének munkatársa.

„Az oktatók magas szintű alkalmazkodóképességről tettek tanúbizonyságot ebben az időszakban, a tanárok többsége aktívan keresi a legjobb módszereket a diákokkal való együttműködésre” — nyilatkozta dr. Ovidiu Pânişoară egyetemi tanár, a Bukaresti Egyetem Tanárképző Intézetének igazgatója. „Például a válaszadók több mint háromnegyede azt nyilatkozta, hogy az e-learning platform választásáról az iskola vezetősége döntött, esetleg a tanfelügyelőség (kevés tanár véli úgy, hogy ez a választás rájuk tartozott volna), azonban a válaszadóknak csak a 34%-a szorítkozott ezekre a hivatalosan ajánlott platformokra, a fennmaradó kétharmad más platformokhoz is folyamodott. Magas szintű motivációval találkozunk, ami szükséges egy jó minőségű oktatási folyamathoz, a legtöbb tanár ebben az időszakban arra törekedett, hogy megtalálják a legjobb munkamódszereket, és nem elégedtek meg azzal, hogy csak a »központi« döntésekre hagyatkozzanak. Ez egy olyan perspektíva, amelyet egy másik elem is felerősít, amelyben a megkérdezettek több mint fele számára a tanári karrier motivációja ebben az időszakban állandó maradt, 30,5% esetében növekedett, és csak a megkérdezettek 10%-ánál csökkent. Így nem csupán állandóságról beszélhetünk a szakmára vonatkozóan, hanem egy növekedés iránti igényről is, a hivatási motiváció körül tehát egy pozitív dinamikát észlelünk a világjárvány által támasztott feltételek ellenére is. A jelenlegi munkafázis következtetéseként levonhatjuk, hogy a világjárvány idején a karrierlehetőség magasabb fokon kristályosodott ki a tanárok számára, nem csak kreativitást és alkalmazkodóképességet mutattak, hanem részt vettek egy olyan folyamat előremozdításában is, amely úgy tűnt, akár el is akadhat. Mint sejtettem, a tantestület továbbra is minden társadalmi változás gerince.”

Ciprian Fartuşnic, az Országos Oktatáspolitikai és Értékelő Központ (CNPEE) kutatója és a CRED projekt partnerkoordinátora megállapította: „Ennek az átfogó kutatásnak az eredményei nagyon hasznos adatokkal szolgálnak számunkra, hogy jobban megértsük a COVID-19-járvány következményeit oktatási rendszerünkre. Olyan adatokat szereztünk a távoktatás és az online oktatási tevékenységek lefolyásáról, amelyek megerősítik a kutatócsoport feltételezéseit, de meglepő eredményeket is hoznak, amelyek reflexióra és szisztematikus elemzésre hívnak. Például vannak olyan eredmények, amelyek azt jelzik, hogy a kutatásban részt vevő oktatók egy részét a személyes részvételt feltételező oktatási tevékenysége megszakítása újrapozicionálásra késztette a tudományterületükkel szemben. Azaz ez az időszak a meggyőződések megkérdőjelezéséhez, bizonyos beidegződések elhagyásához és a diákok elvárásainak újradefiniálásához vezetett mind a tanulási folyamat eredményei, mind a szocio-emocionális perspektíva — például az önálló tanulás — szempontjából. Számos olyan tanárt is látunk, akik saját bevallásuk szerint különböző digitális készségeket fejlesztettek ki, a platformok vagy alkalmazások használatától kezdve az oktatási erőforrások felhasználásáig, sőt, létrehozásáig. Így a kutatás hasznos eszköz azoknak a lehetőségeknek a feltárására és kiaknázására, amelyeket ez az előzmény nélküli helyzet kínált az oktatási rendszer számára, a rengeteg kihíváson túlmenően.”

Fotó: pexels.com