A Romániai Községek Szövetsége hatcsillagos diplomával tüntette ki Găman Mihályt, Pusztadaróc község polgármesterét a hat mandátum alatt elért eredményeiért. A kitüntetettet kérdeztük.

— Mikor döntötte el, hogy jelentkezik polgármesternek, és milyen szándékkal?

— 1995-ben megkeresett az iskola akkori igazgatója, Pelle Ágnes tanárnő, néhai Sipos László akkori református lelkipásztor és Kulitár Mihály akkori helyi tanácsos, hogy vállaljam el a jelöltséget. Az egészségügyben dolgoztam, segítettem az embereket, alaptermészetem a szociális érzékenység. 1987-től élek Szamosdarán, de Pusztadarócon is egészségügyi asszisztensként dolgoztam. Az elején nem vettem komolyan a felkérést, de két hónap után, amikor láttam, hogy a lakosság részéről is többen ösztönöznek, 1996 februárjában elvállaltam a jelölést.

— Úgy tudom, nem volt könnyű az indulás.

— Valóban nem. Ugyancsak ez év márciusában volt a millecentenáriumi ünnepség, amikor az RMDSZ Szamosdarára szervezett egy rendezvénysorozatot. Nagyon sokan részt vettek ezen az ünnepségen. Az RMDSZ nem támogatott engem, bár megnyertem a Szamosdarán megrendezett előválasztást. Muzsnay Árpád, Kabai István és Pécsi Ferenc ragaszkodott a másik jelölthöz. Pusztadarócon szerveztek még egy előválasztást, azt is megnyertem, s később megnyertem a községi szinten szervezett előválasztást is, mégsem indulhattam RMDSZ-színekben.

— Végül hogy döntött, hogyan alakultak a későbbiekben a dolgok?

— Abban az évben kétfordulós volt a helyhatósági választás, és a PNL 93 párt színeiben az első fordulóban nyertem. Ősszel eljött hozzám Szabó István, Riedl Rudolf és György Gábor, hogy menjek át az RMDSZ-hez. Akkor is elmondtam nekik, hogy addig is az RMDSZ érdekeit képviseltem, de az RMDSZ nem akart befogadni. Hajdu József alpolgármesterrel és még öt tanácsossal átálltunk az RMDSZ-hez, mert tudtuk, hogy csak ott lehet képviselni a magyarságot. Ettől kezdve az RMDSZ mindig kilencven százalék fölötti szavazatot szerzett a községben.

— Pusztadaróc község a megye egyik legerősebb RMDSZ-es szavazóbázisa. Ez minek köszönhető?

— Én 1997-től vagyok a helyi szervezet elnöke, az akkori csapat folyamatosan bővül fiatalokkal. A cél ma is az, hogy családcentrikus és emberközeli önkormányzatot alakítsunk ki. Láttuk, hogy mennyire elmaradott a település: nem voltak járható utak, nem volt közvilágítás, nem működött a közszállítás, a középületek siralmas állapotban voltak stb. Elkezdődött a község közművesítése, az egymástól elszigetelt települések megközelíthetők lettek stb. Egy negyedszázadra volt szükség, hogy a község normális szintre emelkedjen. Első perctől kezdve igyekeztünk mindenkivel közvetlenek és őszinték lenni, soha nem ígértünk olyat, amit nem tudtunk megvalósítani. Úgy vállaltam el a polgármesterséget, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a községet szolgáljam, és javítsam a lakosság életkörülményeit. Huszonöt év után el lehet mondani, hogy amit lehetett, megtettünk.

— Meg kell tanulni bánni az emberekkel, vagy arra születni kell?

— Az emberekkel való bánásmód nem egyszerű dolog. Részben születni kell rá, kell egyfajta adottság hozzá, de sokat kell tanulni is. Ma már nem úgy van, mint régen, hogy a települések egy sok szempontból zárt közösséget képeztek, és megvoltak a szabályok. Ma a világ változik, az elvárások nagyok, sokan elmennek a településről, sokan beköltöznek oda. A polgármester részt kell hogy vegyen az egyensúly megteremtésében, nyitottnak, őszintének és közvetlennek kell lennie.

— Hogyan viszonyul az olyan dolgokhoz, amikor valamit fentről próbálnak meg kierőszakolni?

— Soha semmit nem tettem meg, amivel nem értek egyet. Jogot végeztem, tudom, hogy mit lehet és mit nem. Meg se próbálkozik senki rábeszélni dolgokra, mert tudják, hogy reménytelen. Általában azokat könnyű irányítani, akik felkészületlenek, nem állnak ki a saját elveik mellett, vagy azokat, akik valamilyen döntésük vagy tettük miatt támadhatók.

— Nagyon sok településen az a gond, hogy nem tudják bevonni a fiatalokat az önkormányzati munkába. Pusztadarócon mi a helyzet?

— Folyamatban van a fiatalítás, most is két fiatalt próbálunk bevinni a helyi tanácsba. Sajnos egyre nehezebb az utódok nevelése. Nehéz megtalálni azokat, akik szívvel-lélekkel állnak a dolgok mellé. Az önkormányzati munka nagyon sok áldozattal és nehézséggel jár. Sokan nem szívesen vállalják a közszereplést, hiszen az egész életük ki van rakva az ablakba, még a magánéletük is nyilvános, mindenben példát kell mutatniuk. Vannak, akik ezeket nem veszik komolyan, de azoknak nincs tekintélyük.

— Hogyan fogadták a község lakói a kitüntetést?

— Nagy elismerés ez a kitüntetés, a község is sajátjának tekinti. Úgy tekintenek rá, mint egy eredményes időszak munkája elismerésére. Érdemes dolgozni, érdemes közösségben élni és közösségi munkát kifejteni. Ezt tesszük a továbbiakban is.

Elek György