Huszonöt évvel az 1989-es romániai forradalom után még mindig vitatott, hogy valóban spontán népfelkelésből alakult át forradalommá, vagy kihasználva a temesvári eseményeket, külföldi segítséggel az akkori párthatalom belső emberei buktatták meg Ceauşescut.

Huszonöt évvel az 1989-es romániai események után még mindig nem lehet tisztán látni, hogy mi is történt akkor valójában. A román forradalomnak nevezett rendszerváltó eseménysorozat halálos áldozatainak száma 1104, ebből 162 a Nicolae Ceaușescu elleni tüntetések alatt hunyt el (1989. december 16–22.) és 942 a Nemzeti Megmentési Front hatalomátvétele utáni harcokban. A sebesültek száma 3352 volt, amiből 1107 Ceaușescu uralma alatt történt és 2245 az új hatalom alatt. A december 22. előtti vérengzések és a következő napokban elkövetett terrorista támadások ügyében nagyon kevés büntetőjogi eljárás indult, és amelyek elkezdődtek, azokban is vagy felmentés született, vagy a vádlottak rövid időn belül kegyelemben részesültek. Az igazságszolgáltatás azért sem volt hatékony, mert sok, korábban vezető tisztségeket betöltő személy, köztük katonatisztek (a Ceaușescu-per bírája is) rejtélyes körülmények között meghalt. Az események után 19 évvel, 2008-ban született jogerős ítélet a temesvári eseményekben részes két tábornok — Mihai Chițac és Victor Athanasie Stănculescu — ügyében, akik 15 év börtönbüntetést kaptak. Az 1989-es forradalom/népfelkelés/puccs/palotaforradalom/diverzió előjátékát és megtervezését taglaló Checkmate strategy of a revolution című dokumentumfilmet 2004-ben mutatták be és Suzanne Brandstatter jegyezte. Az akkoriban nagy port felkavaró és rendkívül vitatott dokumentumfilm nagyon röviden azt bizonygatja, hogy az 1989-es forradalom minden volt, csak forradalom nem. Brandstatter szerint valójában egy, a CIA által ügyesen menedzselt rendszerváltó akció volt, aminek a járulékos áldozatai — a forradalom halottai — azért kellettek, hogy ne csak tüntetés legyen a rendszer ellen, hanem a felháborodás miatt népfelkelés is.

Magyarok az oktatásért

1989 a romániai magyarok számára is változást ígért. A magyar közösségek legfőbb vágyai közé sorolhatjuk az anyanyelven történő általános oktatás bevezetését. A január elején megtartott Szatmár megyei vezetőségi RMDSZ-ülésen a résztvevők kifejtették, hogy a szervezet egyik legfőbb célkitűzése a kultúra és oktatás terén az önállóság elérése. A cél érdekében oktatási reformjavaslattal álltak elő. Ebben már szerepelt a később megvalósuló terv, hogy a különböző líceumok között hajtsanak végre osztálycserét, ami révén létrejött az addigi 5-ös Számú Ipari Líceum helyén az önálló magyar középiskola. Ennek létrehozásában kulcsszerepe volt Bura Lászlónak, aki egyben a Nemzeti Megmentési Front (NMF) tanügyi bizottságának is tagja volt. Bura bevallása szerint a folyamat első lépése az volt, hogy őt megválasztották az 5-ös Számú Ipar Líceum igazgatójává. Ezt követően ő megoldási javaslatként azt hozta fel, hogy minden líceumban indítsák be a magyar oktatást. Mivel ebbe a román tanügyi dolgozók nem mentek bele, áthidaló javaslatként felhozta az osztályok kicserélését. Mindehhez kezdetben megnyerte az NMF tanügyi bizottságának vezetőjét, Fodor Mihailt, majd az NMF is megszavazta a döntést. Ehhez idővel a tanügyminisztérium is hozzájárulását adta. Január végén, az új évharmad kezdetekor, megindult az oktatás az önálló magyar líceumban, ekkor még ipari líceumként, három román tannyelvű osztállyal. Az intézmény igazgatója Bura László, aligazgató Kasztovszki László, nevelési igazgató pedig Dobosi Ferenc lett. A román közvélemény nem támogatta az iskola önállósulását. Szerintük ha mindez év közben történik meg, negatívan fog hatni az oktatás menetére.

A látszólagos gyors siker ellenére az általunk tárgyalt időszakban a magyar nyelvű oktatás fokozatos térnyerésével együtt maradtak még megoldatlan problémák. Február közepén az RMDSZ még arra panaszkodott, hogy az V–VIII. osztályokat érintő kérdésekben nem sikerült semmilyen előrelépést elérni az oktatás terén, és a tanfelügyelőséggel sincs túl jó viszonyuk. Ekkor megyei szinten 56 magyar osztály és 37 óvodai csoport működött, bár ezek egy része csak papíron létezett. Áprilisban tovább javult a helyzet, talán az új főtanfelügyelő-helyettes, Nagy Gyula személyének köszönhetően is. Bevallása szerint a magyar nyelvű oktatás megindításában nem a tanároknak, hanem a szülőknek volt kulcsszerepük, április közepén a megyében 128 óvodában, 100 általános iskolában és 11 líceumban folyt magyar tannyelvű oktatás.

Megemlékezések

Szatmár megyében a Szatmár Megyei Prefektusi Hivatal, a Szatmár Megyei Tanács és az 1989-es Forradalmárok Egyesülete minden évben szervez megemlékezést az 1989-es események áldozatainak emlékére. Sokat vitatkoznak és sokat fognak még vitatkozni arról, hogy kik az áldozatok: azok, akik életüket veszítették, vagy azok, akiket meghurcoltak, bebörtönöztek és hátrányos megkülönböztetésben volt részük. Nagyon sok olyan tagja van a forradalmárok egyesületének, akik maximálisan kiszolgálták a múlt rendszert, de önmaguktól vagy figyelmeztetésre időben átálltak. Sokan vannak viszont azok, akik valóban kockáztatták az életüket, de azt nem tudják bizonyítani vagy későn szereztek tudomást a lehetőségről, ezért nem élvezik a forradalmárok egyesülete által nyújtott előnyöket.

Az objektív emlékezésre szükség van. Az összes szubjektív emlékezést össze kellene gyűjteni és azokból kialakítani egy valós képet. Ezekből a visszaemlékezésekből megtudhatnánk, hogy melyik nap mi történt, kik vettek részt az eseményeken. Az akkori eseményekről nem történtek feljegyzések, ezért kevés dokumentumot lehet használni bizonyítékként.

Voltak fontos események, amelyekről az újság sem számolt be. 1990-ben szerveztek egy gyertyás felvonulást a Vívóterem elől indulva az új főtérig, az In memoriam tábláig. Volt ott egy kétnyelvű (román és magyar) tábla, amit 1990-ben helyeztek el. Ez a tábla márványból készült, sárgaréz csavarokkal volt rögzítve. A táblát egy hét múlva ellopták, ahelyett tettek egy másikat. Erről az egész történetről nem számolt be az újság, de egyéb dokumentum sem maradt meg. Ugyanígy nem tudunk konkrétumokat az RMDSZ indulásáról. Akkor sokan azt hitték, hogy ők szervezik az RMDSZ-t, de nem teljesen így volt. Most sem a magyar közösségek szervezik a dolgaikat. Azok, akik átélték azt az időszakot, kezdik megérteni, hogy egy ellopott forradalomról van szó. Azok számára, akik még kicsik voltak, vagy később születtek, mindez csak történelem…

Elek György