Bertóti Johannát a Harag György Társulat vezetősége arra kérte fel, hogy vegyen részt Ion Luca Caragiale Az elveszett levél című darabjának színpadra állításában. Ebből az alkalomból a dramaturg munkájáról, a Caragiale-mű szatmári előadásáról beszélgettünk.

— Mivel foglalkozik egy dramaturg?

— A dramaturg munkája igen változatos, tapasztalatom szerint szinte minden előadásban másképp kell dolgoznia attól függően, hogy a rendező milyen feladatokkal bízza meg, hogy miben van szükség rá. Ha a munkamódszer felől nézzük a szerepét, nagy vonalakban két esetet különböztethetünk meg. Ha egy előre megírt drámából születik az előadás, a dramaturg az, aki a szükséges változtatásokat, húzásokat elvégzi a szövegen (ma már nem tudok olyan esetről, hogy egy darab pontosan abban a formában kerüljön színpadra, ahogy azt megírták), természetesen a rendező elképzeléseit figyelembe véve. A próbák során főleg arra figyel, hogy a szöveg hogyan szólal meg, menet közben is szükséges néha húzni, változtatni. És van olyan eset, hogy kezdetben még nincs szöveg. Ezek a munkák nagyon sokfélék lehetnek, de közös bennük, hogy nem a szövegből bontakozik ki az előadás, hanem minden együtt születik. Egy olyan folyamatról van szó, amiben a dramaturg drámaíró, szerkesztő és gépíró lehet egy személyben, hiszen sokszor a színészek improvizációi alapján kell egy-egy jelenetet megírnia. A dramaturg szerepe rendezőtől, rendezői alkattól is függ. Például Az elveszett levél előadásban azt érzem, hogy mivel román a rendező, nagyobb szabadságunk volt nekünk, dramaturgoknak a magyar szöveg alakításában, olyan területté vált, amiért mi feleltünk. De van olyan, hogy a rendező nagy szerepet vállal a szöveg alakításában, sőt, van mikor a rendező a dramaturg is.

— Ön hogyan választotta ezt a szakmát?

— Úgy lettem dramaturg, hogy elvégeztem a kolozsvári BBTE Színház és Televízió Kar teatrológia szakát. Végzettségem alapján lehettem volna színikritikus, irodalmi titkár, irodalomtörténész, de a dramaturgia érdekelt a legjobban. Meg a drámaírás. A teatrológia szak elvégzése után a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem drámaírás mesterképzőjén folytattam tanulmányaimat.

— Meg lehet-e tanulni a drámaírást?

— Ez a kérdés sokakban felmerül, jogosan. El lehet sajátítani különböző technikákat, lehet orrvérzésig stílusgyakorlatokat végezni, lehet nagyon sok drámát olvasni, és persze nagyon sok előadást nézni, drámaírással foglalkozó könyveket bújni, és ezek mind szükségesek, ha valaki ezzel akar foglalkozni, de a drámaíráshoz való érzék vagy van, vagy nincs, az nem tanítható. Felszínre hozható abban az esetben, ha valahol mélyen szunnyad, de ha egyáltalán nincs, akkor az embernek rá kell jönnie, hogy ez nem az ő területe.

— Jelenleg mi az ön területe?

— A drámaírás szempontjából főleg bábdarabírással foglalkozom. Az egyetem elvégzése alatt és óta több bábdarabot írtam. Jelenleg dramaturgként dolgozom a kolozsvári Váróterem Projekt társulatnál, ahol elég széles a feladatköröm, az ottani munkáim nem korlátozódnak dramaturgiai feladatokra, például zenészként jelen vagyok két gyerekelőadásban, egyikhez a dalokat is én írtam, és a szervezésben is részt veszek.

— Mit kell tudni a Harag György Társulattól kapott felkérésről?

— A szatmárnémeti színház igazgatója, Bessenyei Gedő István kért fel, hogy vele együtt legyek I. L. Caragiale Az elveszett levél című darabjából készülő előadásnak a dramaturgja. Ez a felkérés oda vezethető vissza, hogy a fordítás is érdekel, az államvizsga-dolgozatomat Caragiale Farsang című drámájának magyar fordításaiból írtam, ezeket hasonlítottam össze, tehát volt rálátásom Caragiale világára.

— Milyen lesz Az elveszett levél?

— Hogy milyen lesz, az kiderül február 27-én. Azt elmondhatom, hogy az előadás a mában játszódik. Egy előadás úgy is szólhat a máról, hogy a régi időkben játszódik, de van a mához szóló üzenete. A mi előadásunk úgy szól a mához, hogy valóban a mában történik, a Caragiale által megírt drámát átemeltük a mába, egész pontosan az erdélyi magyar valóságba. Ezt az előadást úgy érdemes nézni, hogy nem kérjük számon azt, amit annak idején az iskolában tanultunk a darabról. Sok dolog más lesz az előadásban, de persze a lényeg visszaköszön majd az eredetiből.

— Miért volt szükség két dramaturgra?

— Azért, mert elég sok munka volt a szöveggel. Seprődi Kiss Attila fordítását használjuk, ezt a rendező elképzelésének megfelelően alakítgattuk. Én úgy érzem, kellett két embernek a rálátása. Ha én jöttem egy ötlettel, nagyon jó volt, ha azt egy másik ember megerősítette. És azt hiszem, ez fordítva is így volt. Caragialénak annyira erős a nyelvi világa, hogy ahhoz hozzányúlni felelősséggel jár, és ha két ember tud rábólintani, akkor az biztosabb.

Elek György