29 méteres kolbász, 260 literes üstben rotyogó toroskáposzta és egyéb leg-ek, jókedvvel és vidámsággal fűszerezett kemény munka, ínycsiklandó „disznóságok” és nem csak, több ezer érdeklődő az V. RMDSZ Böllérversenyen.

Nem csak Szatmár megyét, de az egész régiót megmozgató RMDSZ Böllérversenynek idén Tasnád adott otthont, ahol 31, gömböcbe, kolbászba, hurkába, toroskáposztába „kívánkozó” hízónak adták meg a végtisztességet szombaton, s a csapatok az eddigi versenyek tapasztalatával és rutinjával – minden tekintetben egyre magasabbra helyezett mércével – igyekeztek megmutatni a vidékükre, településükre jellemző disznótoros szokásokat, elkészíteni a csak rájuk jellemző fűszerezésű-ízvilágú disznóságokat.

Megyén innen – országhatáron túl

Az előző évekhez híven, a megye majd’minden településéről jöttek a szaktudásukat és ismereteiket összemérni vágyók, Halmitól – Magyargéresig, Nagykárolytól Mikolán át Hadadig. A mezőnyből természetesen nem hiányzott a magyar-osztrák határ melletti Vép és Varga Vadászház csapata sem, utóbbiak tavaly annyira jól érezték magukat ezen a vidéken, hogy gondolkodás nélkül ismét nyakukba vették a 600 km-es távolságot. A napkori böllérverseny szervezője, Támba Miklós a testvértelepülés Szatmárhegy csapatát erősítette – 260 literes üstjével és a benne rotyogó toroskáposztával együtt. Először mérette meg magát a Szilágy megyei Sarmaság csapata, szintén magyarországi testvérvárosával, Nagyhalásszal közösen – s mint mondták, jövőre már a Szilágyságban is szeretnének egy ilyen hagyományőrző rendezvényt szervezni. Természetesen nem hiányzott a Kovászna megyei alsócsernátoni gyökerekkel rendelkező Borókagyökér Egyesület sem és szemnek is, szájnak is minden ingerét kielégítették: tízféle „disznóságot” készítettek s a tőlük megszokott kolbász-sonka műalkotás mellett (most épülő Lépésházukat alkották ehetőre) mind a megterített asztal, mind a gyékény„sátor” fala szépséges népművészeti tárgyakkal volt díszítve. S talán nekik is köszönhető, hogy a csapatok egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek „sátruk” egyedivé tételére. Hiszen legtöbb helyen a nagyanyák-nagyapák receptje alapján készülő ételek mellett elődjeik által használt tárgyakat mutattak be, a géresiek például egy kis gémeskutat állítottak az ágas mellé, amiből fogópálinkát lehetett meríteni, a magyarcsaholyiak meg olyan díszes falusi portát varázsoltak, ahonnét még a piros almával díszített fenyőfa sem hiányzott.

Fogópálinka, hájszél, gömböc, szőrös-bőrös és forralt borok

A helyszínen – mint ahogy egy tisztességes disznóvágáshoz illik – már kora reggel nagy volt a sürgés-forgás, voltak olyan csapatok, akik akkor állították a sátrakat, mások a már pénteken felvertet csinosították, rendezték a hagyományőrző berendezéseket, készítették az üstöket, rakták a tüzet. Nyolc óra körül megérkeztek a sertések azon csapatok számára, akik nem hozták magukkal „otthonról” az áldozatot – mint Sárköz csapata, akik nem kevesebb mint 260 kg-os sertést áldozott fel a verseny oltárán, de a halmi és szatmárhegyi röfike is ütötte a kétmázsás súlyhatárt, míg a sarmasági és Borókagyökér állatkája a másfél mázsát. Az uniós normáknak megfelelően, először kábító-pisztollyal lőtték meg az állatokat, majd gyors, futószalagszerű szúrások után minden csapat felkapta „zsákmányát” s Pataki Csaba és Véron András párszavas köszöntőjével kezdetét vette a verseny és annak legelső lépése: a perzselés. Legtöbben ragaszkodtak a hagyományokhoz és szalmával perzseltek, de persze voltak, akik a gyorsaságot részesítve előnyben, gázzal perzselték teljesen pőrére az állatot.

Természetesen a perzselés műveletével megkezdődött a butykosok körbejárása is, s a február elejéhez képest kimondottan enyhe időben a különböző „kedélyjavító” folyadékok belülről biztosították a jelenlévők kellemes közérzetét. És egyúttal a zsűrit is munkába állították, hiszen végigkóstolva a 32 csapat fogópálinkáit kellett dönteniük, melyik is a legfinomabb.

Mire az állatok tisztára csutakolva felkerültek a bontó-rácsra vagy állványra, a végére ért a fogópálinka kóstolása és minősítése is, az üstökben máris forrtak a borok, különlegesebbnél – különlegesebb fűszerezéssel, mazsolától citrom- és narancskarikákon át az almaszeletekig. Közben pedig dolgoztak a kések, villanásuk nyomán darabolódtak a húsok, kikanyarítódtak a sonkák, szeletelődtek a karajok és készültek a májas-véres hurkák, a kolbásztekercsek, párolódott a torosba való káposzta.

Az alaposan próbára tett zsűri pedig fáradhatatlanul járta körbe-körbe a csapatokat, kóstolt, figyelt, kérdezett és pontozott. Nem csak az elkészült ételeket, hanem a műveletek elvégzését, a standok díszítését, a disznóvágási hagyományok bemutatását és a különlegességeket is – csiperkegomba-lekvár, „agyas leves”, „feltűrt hús”, kukoricakásás hurka, hájszél hurka (Borókagyökér Egyesület), húsgombócos veseleves (Tasnádi RMDSZ), zsufás leves (Dobrai RMDSZ), mandulás hurka (Szatmárnémeti RMDSZ), hagymamártásos gömböc (Vép).

Kora délutánra minden csapat sátrában megsült a kolbász – hurka, elkészült a töltött- és toroskáposzta és a különleges levesek (hiszen nem csak orjára főzték), feltekeredtek a kolbászkerekek, megterítődtek az asztalok, fokozódott a jókedv, nem csak a különféle melegítő-italok és a napsütés hatására, hanem a kitűnő a zenének is köszönhetően – majd'minden „portáról” szólt a nóta – és csalogatta a látogatókat. Látogatókban pedig nem volt hiány, nap közepére több ezer érdeklődő és kíváncsiskodó jött ki a böllérversenyre – köztük Vujity Tvrtkót is (a népszerű tévés személyiség Szilágy megyében tartott előadást, onnan jött át a tasnádi rendezvényre) megkóstolandó az ízes falatokat, zamatos pálinkákat s borokat.

És politikusokban sem volt hiány, a hazai és magyarországi politikai élet számtalan tagja fordult meg a versenyen, Kelemen Hunor RMDSZ elnök (akinek Csocsesz idén is „elhúzta a nótáját”) már öt év rutinjával járta végig a csapatokat, beszélgetett az emberekkel, koccintott és kóstolta a finomságokat.

Díjtalan nem maradt senki

A héttagú zsűri – Bertici Kinga (Gastro Angyal), Huszti Tamás (Al Capone étterem), Veres Ádám (Saladbox), Elek György (Szatmári Friss Újság), Fastus Stefan (Bäckerei Fastus), Balázsi István-Iván (City Rádió), Kacsó Zoltán (állategészségügyi szakember) – alaposan próbára tette a versenyzők türelmét. Igaz, ők sem voltak könnyű helyzetben, hiszen 32 csapat négy-öt-, ha nem tízféle finomságát kellett végigkóstolniuk s nem csoda, hogy közel másfél órán át tartott az ítélethozatal.

Az idei, V. Szatmári RMDSZ Böllérverseny abszolút győztese – a szabályok értelmében az a csapat nyert, amely a legtöbb versenyszámban ért el első helyezést – a Sarmaság-Nagyhalász csapat, második helyezett Magyarcsaholy csapata, a harmadik helyezett és egyben „hagyományőrzésből jeles” Sárközújlak. Természetesen egyetlen csapat sem távozott üres kézzel, külön díjban részesült a szatmárhegyi Huszti Gyula körtepálinkája, a legszervezettebb csapat (Magyargéres), a legfinomabb „agyas vér” (Sarmaság-Nagyhalász), Hadadon terítettek a legesztétikusabban, legrendezettebb portája Magyarcsaholy csapatának, legtisztábbja pedig Dobra csapatának volt, leggyorsabbak a Tasnádi RMDSZ-csapattagok bizonyultak, legügyesebben pedig a nagykárolyiak perzseltek. Komoly menet zajlott Sarmaság-Nagyhalász, az Auto Check Center és  Szatmárudvari között, végül utóbbiakat látta-hallotta a legbulizósabb csapatnak a zsűri. Díjat kapott a legfinomabb tárkonyos palócleves (Vetés), az „agyas leves” (Borókagyökér Egyesület), legízletesebb forralt bor (Szatmárnémeti RMDSZ), legjobb fogópálinka (Erdőd); a legszebb orját a mikolaiak, a legszebb tarját a tasnádi polgármesteri hivatalban dolgozók szelték, a legszebb tokaszalonnát a lázáriak, míg a legszebb sonkát a magyargéresiek kanyarították. Halmi csapatáé lett a legszebb szalonna, a legjobb házi bor Avasújvárosból érkezett, a legfinomabb teperőt a mezőteremiek, míg a legízletesebb hájas tészta az Auto Check Centert, ezen belül is Matei Babi ügyes kezét és tudását dicsérte. Kitüntették a legfinomabb hagymást vért (Batiz) és káposztalevest (Pálfalva), a legfinomabb pecsenyét (Túrterebes), hideg májast (Vép), toros káposztát (Érendréd), véres hurkát (Börvely), májas hurkát (Érszakácsi), az Erdődi Vadászok Társasága készítette a különleges bográcsost őz- és vaddisznóhúsból, a legszebb kolbászt a tasnádi Alsó-Schwab Utca Böllérei, míg a 29 méteres, azaz leghosszabbat a Varga Vadászház tagjai készítették.

Ám díjaknál is fontosabb volt a szórakozás, a jókedv, a találkozás, az együttlét és barátságok szövődésének öröme a csapatok számára, akik remélhetőleg jövőre is összemérik tudásukat egy ugyanilyen vidám verseny keretében.

 Szabó Kinga Mária

Nézze meg a többi fotót is IDE kattintva!