Sokak számára furcsának tűnhet az edzőtábor megnevezés, ám a néptáncos zsargonban is így nevezik, akárcsak a sportban, azokat a napokat, amelyeken a megszokottnál többet és intenzívebben gyakorolnak. 

Ilyen edzőtáborban vettek részt az atyai lovasfarmon az elmúlt napokban a Szamoshát Néptáncegyüttes utánpótlás csoportjai, készülve az augusztusi fellépésre — a néptáncegyüttes ugyanis idén jubilál, és 10. születésnapjukat egy nagyszabású gálaműsorral ünneplik majd meg.

„Szükség volt erre a hétre a gyakorlás, a tanulás szempontjából: hétfőn és kedden külön–külön gyakoroltunk az aprókkal és a kicsikkel, szerdától pedig a két csoporttal együtt. De szükség volt az együtt levés, az összeszokás, a közös tevékenységek, a rengeteg közös játszás, közös élmények szempontjából is.” — mondja az együttest vezető Kispál Nándor, aki oktatótársával, Rozsnyai Tímeával vezette a tábort, az önkéntesek — azaz a nagy Szamoshát táncoslányai — igen aktív segítségével.

Merthogy a napi program ugyanolyan fontos része volt a szinte folyamatos játszás, mint a tanulás — hiszen vakáció van. Reggeli után népi gyermekjátékokkal (ottjártunkkor épp a kígyós fogócskával) „melegítettek be” a próbára, amelyet népdaloktatás követett. 

Ebéd után minden napra más – más programot szerveztek, volt kincskeresés, íjászkodás, rajzolás, lovaglás; természetesen a kézműves foglalkozások sem maradtak el: előbb Lévai József bőrdíszműves segítségével készítettek maguknak nyakbavalót, aztán textilfestés (ennek keretében minden gyerkőc vászon tornazsákot pingált ki magának), gyöngyfűzés.

A legforróbb napokban hűsölésként vízibombáztak, a focilabdák sem pihentek túl sokat, az estéket mezőmozizás, vagyis mesenézés, zsíros kenyér–party és még egy kis tánc (hol népzenére, hol más dallamokra) zárta — amúgy a csütörtökön este kilátogató szülőket is zsíros kenyérrel, paradicsommal vendégelték meg a tábortűz körül.

Az edzőtábor a Communitas Alapítvány támogatásával valósult meg.

Szabó Kinga Mária

(Fotók: Kőrösi Zsolt és a szerző felvételei)