Ha jók a számítások, miszerint az új formátumú városnapi színpad elé nyolcezer ember fér be, akkor legalább tízezren voltak vasárnap este az Eddán!
Már a koncert előtt egy órával elkezdtek gyülekezni az Eddára váró emberek a színpad előtt, igazi népvándorlás kezdődött az új főtér felé minden irányból, tele volt a híd a koncertre igyekvő emberekkel. Nekik szerencséjük volt, hogy közel laknak, mert a messzebbről, autóval érkezők nulla parkolóhelyet találtak a közelben, az összes távolabbi utca is megtelelt a városnapi koncertre tartó emberek leparkolt járműveivel. A sörárusok az utolsó nagy rohamra készültek, koncert előtti hangulatcsinálóval, illetve koncert utáni szomj-csillapítóval.
Forráspont az elejétől a végéig
Nem volt semmiféle „kényeskedés”, semmi sztáros késés, vagy időhúzás az együttes részéről, kilenckor felmentek a színpadra és mindenféle teketóriázás nélkül bedobták a rock-bombát a tömegbe. Nem volt semmi felvezetés, nem volt semmi intró, egyből száz százalékosra pörgették a hangulatot és nem is adták alább a végéig. Pataky Attila egy hónap múlva lesz 72 éves, az alapemberek sem sokkal fiatalabbak, ehhez képest még mindig megvan az energiájuk, hogy másfél órát magas szinten végigbulizzanak, a színpad elé szegezzenek ezreket.
A régi Edda
És még mindig a régi Edda a menő, a Kölyköd voltam, az Őrült, a Hűtlen, Mi vagyunk a rock, meg a Kör visszhangzott a tömeg felől, még mindig ezekre a számokra gyúlt – a legtöbb gyertya helyett –, a legtöbb mobiltelefon-lámpa. Nagyon jól sikerült újrahangszerelt változatai szóltak a régi Edda zenéknek, a régi Edda logó is új fényben tündökölt. Pataky Attila külön köszöntötte az új generáció tagjait, akik eljöttek a koncertjükre és akik értik a dalaikat, de valahogy ők is a klasszikus Eddát óhajtják inkább, valahogy nekik is mintha az lenne az igazi.
Nem maradt ki a közélet sem a rockzene-folyamból, Pataky a ma divatos gender-hullámról mondta el a véleményét, valahol a koncert felénél:
„Köszönöm nektek ezt az ajándékot, azt hogy se egy szakállas nőt, se egy kirúzsozott faszit nem látok a közönség soraiban. De hát ez így a normális! Védjük meg magunkat a degenerált nyugattól.”
Princz Csaba