Véglegessé váltak a választási eredmények, most már láthatóak az erőviszonyok, elmondták véleményüket a pártok vezetői, az élet haladhat tovább a maga útján. A választások utáni napokban nem igazán hallottunk olyan pártvezérről, aki elismerte volna, hogy vesztett a pártja. Kelemen Hunor szerint az RMDSZ megnyerte a választásokat, hiszen országos szinten több polgármestere és tanácsosa van. Megnyerte a magyar pártversenyt is, a két magyar párt eredményt nem ért el, de több helyen annyi szavazatot vitt el, amennyi egyes RMDSZ–es megyei tanácselnökjelölteknek vagy polgármesterjelölteknek kellett volna, de sok helyen az elvitt szavazatokon múlott néhány megyei vagy községi tanácsos mandátuma. Toró T. Tibor is elégedett az elért eredményekkel, hiszen pártja több száz képviselőt juttatott be az önkormányzatokba. Szász Jenő vesztese a választásnak, de bízik abban, hogy az őszi általános választásokon az RMDSZ és az EMNP számít az MPP–re, ha felismerik, hogy szükség van az összefogásra. Engem nem lepnek meg ezek a nyilatkozatok, hiszen ez várható el a politikusoktól: ezt tanulták, ezt adják tovább. Ősszel ha valamilyen módon a három magyar párt együtt vagy külön–külön akár egy százalékkal átlépi az öt százalékos küszöböt, a párt vezetők azt fogják mondani újra, hogy megnyertük a választásokat. Elmondhatják akár százszor is, de nem biztos, hogy mi ezt mindig el fogjuk hinni. Kezd elege lenni a magyar választónak abból, hogy csak azért szavazzon egyik–másik jelöltre, mert az magyar. Itt az ideje annak, hogy tegyük egy kicsit átláthatóbbá a magyar politikát. Nem lesz könnyű, mert a politika mindig sötét ösvényeken halad, de legalább színleljük, hogy akár a színleléssel is jelenjen meg egy új elem. Mert mi az, ami hiányzik az utóbbi napok történéseiből? Az, hogy nem állt ki egyetlen politikus sem, hogy Gyurcsány Ferencet plagizálva ki mondja: El…. Nincs felelős azért, mert Szatmárnémetinek nincs magyar polgármestere, a megyének pedig magyar tanácselnöke. Ne mondjuk azt, hogy a versenypártok jelöltjei vitték el a szavazatokat, hiszen ha összeadjuk a számokat, ez látható. Keressük a bűnbakokat, magyarázkodunk ahelyett, hogy megkeresnénk a hibákat, hogy azokat még egyszer ne kövessük el. Még mindig nem ismerjük el, hogy nem használt a kormányzás, hogy nem mindig vált be a szövetségtől érkező felső utasítás, ami majd tovább bokrosodott a községi szervezetekre. Még mindig nem ismerjük be, hogy szükség lenne a megújulásra, de nem olyanra, ami a nagyváradi kongresszuson történt. Jó lenne, ha megszűnne végre az az állapot, hogy az RMDSZ alulról szerveződik, de fent döntenek.

Elek György