Evangelizációs jellegű, programokban színes és gazdag héten vannak túl az ifjak, akik a nagytarnai Ecosunhome-ban, azaz a Természet és Szeretet Otthonában töltötték az elmúlt hetet.

A SZIKE-tábor idei témája a düh és az agresszió volt, mindezt több oldalról, de leginkább a szentírási szempontok szerint járták körül a résztvevők. Július 29. és augusztus 4. között előadások, istentiszteletek, koncertek, kiscsoportos beszélgetések, csapatjátékok és egyéb lelki programok tették érdekessé és értékessé a hetet. Isten jelenléte kézzelfogható volt több alkalmon is.

Vasárnap kora este Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke igehirdetésével kezdődött a tábor: „Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek, ne menjen le a nap a ti haragotokkal!” (Ef 4, 26) — hangzott a tábor mottója. Hétfőn délelőtt Máthé Róbert vetési lelkipásztor az agresszió pszichológiai okairól, megjelenéseiről szólt, arra biztatva a fiatalokat, hogy ha robbannak, akkor felfelé tegyék mindezt, mert akkor Isten hatástalanítja a bennünk levő bombát. Kedden Póti Eduárd történelemtanár tartott előadást a história hisztériáiról, azaz a történelemben megjelenő agresszorokról.

Szerdán olyan valaki érkezett a táborba, aki egykor maga is túl agresszív volt, és tudott beszélni az őt akkor körülvevő dühről is, Boros Lajos mintegy három évtizedet ült különböző magyarországi büntetés-végrehajtási intézetekben, ebből huszonegy éve Isten gyermekeként, 57 évesen szabadult, és azóta az Úr megáldotta feleséggel és egy gyermekkel. Az utóbbi három évben, szabadulása óta mintegy négyszáz alkalommal tett bizonyságot: Isten jó! — s ezt a tarnai szikések is meghatódva hallották.

Csütörtökön Puskás Csaba, a Szatmári Református Egyházmegye főgondnoka, aki évtizedek óta foglalkozik alkoholmentő misszióval, az alkoholizmusról szólt a fiataloknak. Vele érkezett Veres András alkoholista is, aki tapasztalatairól beszélt a táborozóknak. Este dél-koreai bizonyságtevő „János” beszélt Jézus Krisztusról és a benne élő reménységről. Pénteken Szűcs Sándor, az apcsel29.hu szerkesztője szólt az ifjaknak az ifjakról, azaz a Z-generációról, de bizonyságot is tett kalandos életéről és megtéréséről.

Az igehirdető teológiahallgatók mindennap egy bibliai személyt és a bennük levő agressziót próbálták bemutatni. Hétfőn Vajas Petra Saul király vesszőfutását mutatta be, kedden Csatári Leila a mindhalálig haragvó Jónás prófétáról beszélt, szerdán Moldován Krisztina József és testvérei által beszélt arról, hogyan tudja Isten jóra fordítani a rosszat. Csütörtökön Nagy-Suvanjeiev Elisabet Pál apostol megtérés utáni erejéről, pénteken pedig Vajda Szabolcs Jézus virágvasárnapi haragjáról szólt. Ilonczai Zsombor szombaton délelőtt zárta igehirdetésével a hetet.

A délutáni programokon csapatokba verbuválódtak a táborlakók. A kiscsoportos beszélgetésekben az előadások és istentiszteletek témáit fejtegethették tovább, délutánonként játékok szórakoztattak, kedden az egykori Úttörő táborba kirándultak, a csapatok egyre inkább összeforrtak a hét folyamán. Jobb Domokos íjászatra tanította őket.

Az esti programok tudatosan építkeztek a világibb kínálatoktól a lelkiek felé. Vasárnap Kása Zsolt és Kása Melinda néptáncolni hívott. Hétfőn az Amulett zenekarral táncolták ki magukat, kedden Vékony Zsolttal próbálták használni a humor eszközét, szerdán a Strangers koncertezett. Csütörtökön a Szegletkő, pénteken az Ifjú Hírnök dicsérte fiatalosan Istenét. Megrendezték a helyi „Ki mit tud?”-ot is, több tehetséges fiatallal. Egész héten alázatos és hiteles szolgálatot végzett a Bízz Band, mintegy huszonhét ifjúsági éneket tanítva meg a fiataloknak. Esténként a Láthatatlan színház élményszerűen mélyítette a hitet. Pénteken a Szatmár-szigetlankai Református Egyházközség csapata jelent meg, és finom bográcsgulyással kínálta meg a fiatalokat, ezzel azt is megmutatva, hogy az ifjak az egyházban életük minden szakaszában megtalálhatják a helyüket.

Péntek este a tábortűz után különleges, nem megszokott módon járultak az úrasztalához azok az ifjak, akik ezt eldöntötték. Egy cetlire írtak bűneiket, ami később a tábortűzre került, ölelést kaptak, és a kenyér-bor magukhoz vétele után lábmosáson is részt vettek. Rácz Ervin hirdette az igét Júdásról és arról, hogy nem kell az ő sorsához igazodni, idejében le kell tenni a bűnterheket, és Isten gyermekeként szabadon lehet élni, komolyan véve a táborhimnusz sorait. Az úrvacsorázók mindegyike könnyeivel jelezte, hogy megtisztult, kész Isten gyermekeként élni.

A táborszervezők fáradságot nem ismerve szolgáltak egész héten, a táborlakók pedig vagy ott ismerték meg Istenüket, vagy mélyítették a vele való kapcsolatot.

Rácz Ervin