Tegnap tanácskozást és megemlékezést szervezett az EMKE Páskándi Géza születésének 80., Dsida Jenő halálának 75. és Jakabffy Elemér halálának 50. évfordulója alkalmából.

Muzsnay Árpád, az EMKE Országos Elnökségének tagja köszöntőjében elmondta, hogy az 1990-es években elkezdődött megemlékezések, emléktábla- és szoboravatások, valamint a minden évben megrendezett tanácskozások során egyre szélesebb körökben bizonyosodott be, hogy Szatmár megyében olyan irodalmi és közéleti személyiségek éltek, akik valamennyien hozzájárultak az egyetemes kultúra fejlődéséhez. Eddig külön-külön emlékeztünk meg Dsidáról, Páskándiról és Jakabffyról, most másfél napos rendezvényen tisztelgünk emlékük előtt, de ezzel nem veszít színvonalából a megemlékezés. Kereskényi Gábor parlamenti képviselő üdvözlőbeszédében elmondta: büszkék lehetünk arra, hogy ilyen sok neves személyiség született Szatmár megyében. Őhozzá — mint mondta — ez utóbbi áll a legközelebb, mert az a politikai helyzet, amelyben Jakabbfy vállalta a magyarság parlamenti képviseletét, sok hasonlóságot a mostanival. Ma is, mint 1920 után, a magyarság és a román társadalom is az útkeresés időszakát éli. A sebek ma sem gyógyultak be, a többségi társadalom a magyarságot ma is másodrangú kategóriába sorolja.

Előadások

A tanácskozás első részében az előadók Dsida Jenő életét és munkásságát elemezték. Lisztóczky László, Egerből érkezett irodalomtörténész a Dsida Jenő költészetében található Mária-élményeket magyarázta. Véleménye szerint Dsida a XX. század egyik legnagyobb szakrális költője volt, aki verseiben gyakran alkot költői képeket a Szűzanyáról. Verseiben a lelki szerelem gyakran olvad össze a testi szerelemmel, mint ahogy Jézus is gyakran jelenik meg egyszerű emberi formában, például utcaseprőként, aki miközben sepri a világ szennyét, elveszi a világ bűnét. Egyed Emese kolozsvári irodalomtörténész párhuzamot vont Dsida és Bárd Oszkár között. Isten, ember, vers, nő, szépség és szerelem az, ami az embert élteti, ezek nélkül az ember útja nem vezet sehova. Az emberiségért felelős, a társadalomért rettegő ember érezhető meg Dsida költészetében. Felician Pop szatmárnémeti költő arról beszélt, hogyan értelmezi a román értelmiség Dsida költészetét. Kötő József kolozsvári színháztörténész előadásából megtudtuk, hogy miben járult hozzá Dsida az erdélyi színház fejlődéséhez úgy, hogy a saját erőből való megújulást hirdette, szorgalmazva az erdélyi öntudat és identitás erősödését. A tanácskozás második részében Széman Rózsa Emese kolozsvári kutató és Dávid Gyula kolozsvári irodalomtörténész méltatta Páskándi Géza költői magatartását erdélyi tartózkodása, majd Magyarországra való áttelepülése korszakában. Páskándi a Ceauşescu-diktatúra elől menekült el Romániából, Magyarországon viszont az MSZMP kisebbségellenes politikája ellen vette fel a küzdelmet. Végül Varga Attila szatmárnémeti jogász, Jakabffy Tamás kolozsvári szerkesztő és Bodó Barna temesvári politológus értekezett Jakabffy Elemér munkásságáról.

Elek György