Pedig volna mivel büszkélkednie, hiszen egy hosszú, tartalmas életet szánt arra, hogy tudással, emberséggel, tapasztalattal, cikkekkel, könyvekkel emberek ezrein segítsen. Volt kiktől tanuljon, hiszen Marosvásárhelyen többek között Miskolczy Dezső professzor tanítványa volt, de a többi tanárától is a szakmai tudáson, ismereteken kívül emberi tartást, magatartásmódot lehetett elsajátítani az ott töltött évek alatt.

Az összegzések mindig egyszerűek, a méltató cikkekben, interjúkban magától értetődően jönnek egymás után a sikerek, eredmények, megvalósítások, elismerések, s közben valamennyien tudjuk, érezzük, hogy a valóság ennél sokkal összetettebb, tele van megtorpanásokkal, buktatókkal, elbizonytalanodásokkal.
Sokszor még a nagyon sikeres, elismert emberek fejében is megfordul, hogy feladják az erőfeszítéseket, takarékra teszik a jobbító szándékot, és élnek, mint a legtöbben, egyik napról a másikra, élvezve az élet egyszerű örömeit: a reggeli kávét, a napsütést, egy jó filmet, könyvet, zenét. Aztán a keveseket, a közösségi elkötelezettséggel, hivatástudattal rendelkezőket valami mégis átlendíti a holtponton, ami miatt úgy gondolják, hogy nem elég kizárólag csak önmagukat, a saját kényelmüket szeretni, szolgálni. Nekik köszönhetően halad a világ, ők vigyáznak arra, hogy megőrizzük, továbbadjuk, gazdagítsuk a hagyományos értékeinket, tapasztalatainkat.

Sokat tanultam Zagyva Miklóstól, aki megtisztelt azzal, hogy megajándékozott a könyveivel, a barátságával. Megtanultam többek között azt, hogy bármilyen fejlett az orvostudomány, a józan ész diktálta megoldásokat semmi sem írhatja felül, hogy testünk sok mindent elárul, megoldásokat is kínál, csak oda kell rá figyelni. Neki köszönhetően értettem meg, hogy a szervezetünk képes az öngyógyításra, főleg akkor, ha nem sürgetjük mesterséges gyógyszerekkel, ha kell, ha nem. Megtanultam, hogy a szakma szeretete sohasem jelent szakbarbárságot, hogy egy kiváló orvos nem attól az, mert reggeltől estig a szakirodalmat böngészi, hanem nyitottan fordul a világ, az emberek felé, ha kell, maga is ír, rajzol, fest, tárlatokat látogat, színházba jár, és még hosszan sorolhatnám.
Legújabb, 182 oldalas kötete is szolgál meglepetéssel. Az érdekfeszítő gyógyítás történeti könyvében kiváló orvosok, filozófusok, közéleti emberek portrésorozatát készítette el, és a legvégén ott találjuk a szerző önarcképét is, hiszen játék az élet mindazoknak, akik komolyan veszik a játékot.

Könyvei: Tarkabarka irkafirka (2008), Kukkantó (2011), Svédasztal (2013), Reszelt torma (2015), Fő az egészség (2016), Görbe tükör és miegymás (2017), Hepehupák (2018), Testem, testem, mondd meg nékem (2019), Csélcsap egészségünk (2020), Gyógyító fortélyok és praktikák (2021). Legújabb kötete is a szatmári Baraprest könyvüzletben kapható.

Kedves Miklós, Isten éltessen erőben, egészségben!

Muhi Sándor