Bronz emléktáblával tisztelegnek egykori tanáruk, dr. Székely József előtt a Kölcsey 1993-ban végzett diákjai, melyet az idei évnyitó ünnepséget követően avatnak fel az iskolában.

Az idei Véndiáktalálkozó keretében a 20 éves osztálytalálkozóra összegyűlt népes évfolyam tagjai a díszvacsora keretében is felidézték a pedagógus kimagaslóan eredményes munkásságát, aki közel kétezer magyar és román szatmári diákot készített fel és irányított az egészségügyi pálya felé. A találkozó főszervezője, dr. Leiher Leonóra köszöntőjéből idézünk: „Több mint 200-an gyűltünk össze ma este. Ez a nagy létszám bizonyíték arra, hogy 20 évvel ezelőtt egy olyan iskolából indultunk el, amely közösséggé tudta formálni az ifjúságot. A mi identitástudatunkkal nem volt gond. Mi vagyunk az utolsó generáció, amely a rendszerváltás előtt felvételizett a gimnáziumba, és mi mindannyian anyanyelvünkön kívántunk tanulni. Státusszimbólum volt kölcseysnek lenni, egyikünk sem szégyellte, hova jár iskolába.

Úgy zártuk 20 évvel ezelőtt a tanévet, hogy egyik osztályunk a megye legmagasabb átlagával végzett, lekörözve a többi iskolát. Remek szakemberek, vállalkozók, értelmiségiek kerültek ki évfolyamunkról, van köztünk olyan is, aki földrengesgátló szerkezeteket tervez atomreaktorokhoz. Fájó, hogy túl sokan már nem itthon hasznosítják képességeiket, de bárhol is élünk, a jövő generáció is magyarul kell tanuljon, ahol erre lehetőség van. Ebben semmiképpen ne kössetek kompromisszumot! Ma már nem az a magyar ember, akinek az apja és a nagyapja az, hanem az, akinek a gyermeke és az unokája is magyar!

„Böcsületes góbé nevem dr. Székely József" — mutatkozott be az első vele töltött biológiaórán szeretett tanárunk.

Köszönöm nektek, iskolatársaim, hogy lelkesen fogadtátok ötletemet, és a Kölcsey 1993-ban végzett évfolyama bronz emlékplakettet ajándékozhat volt iskolájának egy méltó példaképről, aki tanárok és diákok közt egyaránt népszerű volt.

Van egy „recept”, mely szerint, ha valaki azt szeretné, hogy emlékezzenek rá, az ültessen fát, de ha valaki azt szeretné, hogy soha el ne felejtsék, az neveljen embert. A Székely tanár úr által ültetett fenyőfák a volt iskolaépületünk udvarán egyre csak nőnek az ég felé.

A legnagyobb elismerés számára az volt, amikor kölcseys pályafutása elején, vagyis a mi időnkben elnyerte diákjaitól a legszeretettebb tanár címet. Tiszteletünket úgy tudta kivívni, hogy mindvégig udvariasan, egyenrangú félként tekintett ránk, hangos szó a száját soha el nem hagyta. Ezért éreztük, hogy a Kölcsey faláról hiányzik egy Őrá emlékeztető emlékplakett.

Udvariasan, de határozottan iranyított minket erdélyi egyetemek, főiskolák felé, előre látta, hogy aki már az érettségi után elhagyja szülőföldjét, az nemigen tér majd vissza. Igaza lett. Ő mégis következetes maradt. Családja, gyermekei itthon élnek ma is. Ő, aki elnyerte a biológiatudományok doktora címet, tudományos karrierje helyett az oktató-nevelő munkát választotta, amit teljes szívvel és odaadással végzett.”

A Kölcsey vezetőségének tájékoztatása szerint a tábla avatóját szeptember 16-án, hétfőn, fél tíztől tartják.