Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség rekordszámú magas rangú politikus ellen indított tavaly eljárást, de a nagykorrupciós ügyekben illetékes hatóság az utóbbi időben is sorra kapcsolja le a minisztereket, az állami intézményvezetőket, helyi és megyei választott vezetőket. Mindezek arra engednek következtetni, hogy a DNA vizsgálatai nem függenek politikusok vagy állami vezetők jóváhagyásától, ezért aztán mindenki, aki vezető tisztséget tölt be, retteghet attól, hogy előbb-utóbb sorra kerül. A Ponta-kabinet a napokban 2 millió lejes büdzsékiegészítést hagyott jóvá az igazságügyi tárcának: egymillió lejt a börtönkörülmények javítására fordíthatnak, míg 500-500 ezer lejt szánnak két büntetés-végrehajtási intézet megvalósíthatósági tanulmányának elkészítésére. Mindez jól mutatja, hogy a hatalom nem csak a hűvösre került politikusok kényelméről kész gondoskodni — az utóbbi időszakban rács mögé került vezérek közül többen is panaszkodtak a börtönviszonyokra —, de a DNA elszántsága arra is ráébresztette a kormányt, hogy az évek óta elodázott börtönépítésre is áldozni kell.

Tavaly 9 törvényhozó és 12 volt vagy jelenlegi kormánytag ellen indított eljárást a DNA, az ügyészség lendülete idén sem hagyott alább. Az elmúlt évben több mint 1000 vádlottat küldött bíróság elé a korrupcióellenes ügyészség, a DNA csakis olyan esetekben vizsgálódik, amikor 10 ezer eurónál nagyobb összegű megvesztegetésről vagy 200 ezer eurónál nagyobb kárról van szó, illetve a gyanúsítottak köztisztviselők. Szintén tavalyi adat, hogy a korrupciós ügyekben elrendelt vagyonelkobzások alig tíz százalékát sikerült csak a pénzügyminisztériumnak behajtani, pedig a több mint 300 millió euróból fedezni lehetne a romániai orvosok egyéves fizetését. Mindössze néhány számadat arról, hogy a jelenség hazánkban milyen méreteket öltött, a korrupció miatt milyen összegektől esik el az állam, illetve milyen pluszkiadást jelent a felszámolása.

A jelenség a többi uniós tagországban sem ismeretlen, bár jellege és mértéke országonként változik.

Mivel hatása nem csak az államháztartásra, de a közbizalomra nézve is káros, még megsaccolni is nehéz lenne, hogy hosszú távon milyen árat fizet az a társadalom, ahol a csalás a politikai és üzleti kultúra szükségszerű velejárója lett.

Elek Anikó