A Szatmár megyei gyerekek körében leggyakoribb beszédhiba a diszlália, a pöszeség, a raccsolás. A CJRAE keretében dolgozó logopédusok túlterheltség miatt kevés gyereknek tudnak segíteni.

A Szatmár Megyei Oktatásfelügyeleti Forrásközpont (CJRAE) számára nagyon fontos a logopédiai terápia biztosítása, mondta el megkeresésünkre a forrásközpont igazgatója, Sânziana Cristea, akitől azt is megtudtuk, hogy elsősorban a nagycsoportos óvodások, illetve az előkészítő és elsős osztályos diákok esetén nagyon fontos a prevenció, a beszédhibás gyerekek kiszűrése, és megfelelő terápiában való részesítése. „Amennyiben beszédhibás egy gyermek, az az írás- és olvasáskészség kialakulását is hátrányosan befolyásolja. Gondot okoz, hogy sok esetben a szülők elbagatellizálják a beszédhibát és a logopédiai terápia fontosságát. Pedig igazán hatékonyan a kisebb korú gyerekekkel tudunk dolgozni. Természetesen előfordul, hogy nagyobb osztályokban is találunk beszédhibás diákot, ám az ő esetükben nehezebb a beavatkozás, a koruk és a logopédusok túlterheltsége miatt is” — fogalmazott az igazgatónő. Cristea arra is rávilágított, hogy megyénkben számos diszgráfiás, diszlexiás gyerek tanul az oktatási intézményekben, mely tanulászavar akkor igazán égető probléma, ha más betegséggel vagy viselkedészavarral is társul. A törvény értelmében ezen gyerekek kérhetik a számukra kidolgozott speciális program alkalmazását, ám jelenleg még gondok vannak a diszlexia, diszgráfia beazonosításában, hiszen a román oktatási rendszerre alkalmazható eszközök, tesztek még nincsenek kidolgozva. A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem pszichopedagógia karán jelenleg ilyen felmérőszett összeállításán és engedélyeztetésén dolgoznak a szakemberek. A Magyarországon használt felmérő tesztek nem minden esetben használhatók a hazai oktatási rendszerben, fogalmazott az intézmény vezetője.

A 2016/2017-es tanévre vonatkozó statisztikai adatokból kiderül, hogy a megyében 9 logopédiai rendelő működött, melyekben összesen 5850 kisiskolást és óvodást mértek fel a szakemberek, akik összesen 911 beszédhibás gyereket azonosítottak, ám logopédiai terápiára alig 473-an kerültek be. Mindez azért történhetett, mert túl kevés a logopédus, akikre fejenként 500 gyerek jut. A leggyakoribb beszédhiba, a diszlália (több hanggal is gond van, torzítják a kimondott hangot, helyettesíti egyik hangot egy másikkal vagy teljesen kihagynak egy hangot a beszéd során), a pöszeség, a raccsolás, a megkésett beszédfejlődés, illetve a dadogás. A CJRAE keretében dolgozó logopédusok a tavalyi tanévben összesen 260 diszláliás, 97 pösze, 107 raccsoló, egy dadogó és nyolc megkésett beszédfejlődésű gyereket vontak be logopédiai terápiára, ám egyáltalán nem meglepő módon egyetlen diszgráfiás, diszlexiás gyerek sem került be a programokba.