Elvileg tegnap délben kezdődött volna a szenátus ülése, amelynek napirendjén a koronavírus-járvány idején és biológiai veszély esetén alkalmazandó karanténtörvény megvitatása és megszavazása szerepelt — ám a jogi bizottság, amely előző nap cikkelyenként szavazta meg a tervezetet, az ülés kezdetéig nem véglegesítette jelentését, így a törvénytervezet szenátusi megvitatása végül csak kora este kezdődhetett el. Jó ideje már, hogy egy törvénytervezet sorsát ekkora médiafigyelem, égető szükségesség és ilyen, politikai erőfitogtatással fűszerezett szőrszálhasogató górcső alá vétel övezte volna.

Múlt héten a képviselőház egy maratoni ülést és számtalan módosító javaslat megvitatását követően elfogadta a hatóságok koronavírus elleni harcának fegyverét, s úgy tűnt, hogy döntő házként a szenátus sem fogja túl sokáig nyúzni-húzni a megvitatását, hiszen mielőbbi életbe léptetése igencsak fontos (lenne).

De nem így lett: a felsőház múlt pénteken kezdte tárgyalni a tervezetet, s bár eredetileg szombaton is folytatta volna a munkát, ezt végül a szociáldemokrata honatyák lefújták, aztán kedden a jogi bizottság körülbelül 11 órát dolgozott több fordulóban, mind nyilvános, mind informális módon, szerdán pedig újabb tízórás vita következett, ami alatt véglegesítették a cikkelyek szövegét.

A sokadjára módosított tervezet szerint egy személy karanténba helyezése akkor rendelhető el, ha olyan régióból érkezik, ahol az országos, európai és nemzetközi szervezetek által kommunikált adatok alapján magas a járványügyi kockázat, vagy közvetlen kapcsolatba került olyan személyekkel, akik bizonyítottan fertőző betegségben szenvednek — az elkülönítés mértékét korlátozott időtartamra, diszkriminációmentesen és a tényleges helyzettel arányosan kell bevezetni a fertőző betegség terjedésének megakadályozása céljából, a személyek és a közegészség védelme érdekében.

Nem mellesleg az elkülönítés korlátozott ideig tartható fenn a közérdek védelmében, úgy, hogy ne bontsa meg az egyensúlyt a közegészség védelme és a személy szabadsága tiszteletben tartásának követelménye között — ez utóbbi volt ugyanis a legfontosabb kitétel a szociáldemokraták számára az első perctől fogva.

Szabó Kinga Mária