A Magyar Kultúra Hete keretében tegnap, Nyitott színház címen, díjnyertes diákszínjátszók seregszemléjére került sor.

A Magyar Kultúra Hete rendezvénysorozat programjában, Bessenyei István színművész kezdeményezésére, második éve szerepel a díjnyertes színjátszók seregszemléje, amelyen a Partiumi Magyar Diákszínjátszók Fesztiválján díjazott csoportok mutatják be előadásaikat. Ebben az évben a szatmárnémeti Bălcescu-Petőfi Általános Iskola Jómadarak csoportja lépett fel egy részlettel Kipling Dzsungel könyvéből, további produkciók: a szilágycsehi Berekenye Diákszínjátszó Csoport előadásában Szilágyi Andor: Busz, avagy és vállainkra a sötétség (démonikus vakszódia), a szilágykrasznai Tinikomédiások előadásában Tükörkép, avagy meddig kell jónak lenni, s végül a nyírbátori színjátszó csoport előadásában Lázár Ervin: Gyere haza Mikkamakka, mert jönnek a Pomogácsok.

Új irány

— A diákszínjátszás sokat változott az utóbbi időszakban, mondhatom, a posztmodern irányába halad — mutatott rá Bessenyei István az előadásokkal kapcsolatban. — Valahol ez érthető, hiszen a posztmodern színház sokkal tágabb lehetőséget nyújt a kibontakozásra. Nem az van, hogy választunk egy darabot, amit betanulunk és előadjuk, a csúcsprodukciók azok, amikor a darabtól elrugaszkodnak az előadók, a szöveget átalakítják, átértelmezik, vagy mint a jelen esetben a krasznaiak: egy húszperces előadást hoznak létre egy másfél órás anyagból. Olyan szövegeket mondanak el, ami az ő környezetükben rájuk jellemző, az ő gondolataikat tartalmazza, így nagyon jó előadások születnek. Valahol ott van a diákszínjátszás jövője, hogy nem idomárként tanítunk be jeleneteket, hanem rávezetjük a színjátszókat, hogy ők maguk fogalmazzák meg azt az életérzést, ami az övék.

Elek György