Július 5-én, szombaton délelőtt 11 órakor ünnepi szentmisére gyűltek össze a hívek a szatmárnémeti székesegyházban, ahol Giampiero Gloder érsek, apostoli nuncius pappá szentelte a kolumbiai Miguel Angel Alcalde Orozco diakónust, Schönberger Jenő megyés püspök pedig diakónussá szentelte az aknasugatagi származású Melega Ferenc-István papnövendéket.

A szentmise elején Schönberger Jenő püspök szeretettel köszöntötte a szentelendők szüleit, rokonait és mindazokat, akik eljöttek a diakónus- és papszentelésre. Külön köszönetet mondott azoknak, akik imádsággal támogatták a szentelendők hivatását, és arra kérte őket, hogy a jövőben is kísérjék őket imával, hogy hűségesek maradjanak vállalt küldetésükhöz.

Külön köszönetét fejezte ki Giampiero Gloder érseknek, Románia és a Moldovai Köztársaság apostoli nunciusának, amiért ellátogatott a szatmári egyházmegyébe, hogy azt személyesen is megismerje, és vállalta, hogy a papszentelés szertartását spanyol nyelven celebrálja. A főpásztor a Szentatya képviselőjét biztosította a Szentszék iránti hűségről, mind saját nevében, mind pedig az egyházmegye híveinek nevében, és imáiról, amelyeket kölcsönösen is kért.

Tisztelettel köszöntötte továbbá a nunciatúra titkárát, Luca Caveadart is, aki elkísérte az érseket szatmári látogatására.

Homíliájában Schönberger Jenő megyéspüspök Izajás próféta szavait idézve: „Az Úr lelke van rajtam, mert fölkent engem, elküldött, hogy örömhírt vigyek…”, arra emlékeztetett, hogy a hivatás kezdete nem a felelősség súlyáról, hanem Isten lelkének ajándékáról szól. A diakónusi szolgálat nem egy szigorú szerepkör, hanem örömhírt vivő, gyógyító, felemelő küldetés, amelyből az emberek reményt meríthetnek.

A főpásztor bátorította a szentelendőket, hogy ne másokhoz mérjék magukat, hanem saját, rájuk szabott kegyelmi ajándékaikból éljenek, mert „nem kell Péternek lenned, ha Ferencnek hívnak”. A közösségben mindenki a maga helyén értékes és nélkülözhetetlen.

Végül így buzdított: „Ne féljetek a nehézségektől! Krisztus nem azt ígéri, hogy minden könnyű lesz, hanem hogy ő veletek lesz minden nap.” A szentelés örömünnep, egy új élet kezdete, amelyben az Úr lelke vezet és erősít.

A szatmári főpásztor szentbeszéde után Giampiero Gloder apostoli nuncius spanyol nyelven szólt a jelenlévőkhöz. Homíliájában az érsek a papi hivatás lényegére és méltóságára irányította a figyelmet: a papság nem emberi kezdeményezés eredménye, hanem Isten szívéből születik, ő az, aki meghívja és formálja szolgáját saját képmására. A pap élete nem csupán szolgálat, hanem életforma, amelyben minden a Krisztushoz való hasonlóságra való törekvés köré rendeződik.

Szent II. János Pál pápa szavait idézve rámutatott: „a pap a legmélyebben a kereszt misztériumához kötődik”. Ez a misztérium – az önátadás, a szeretet és az engedelmesség – a papi élet legmélyebb lényege is.

A nuncius buzdította a felszentelendőket, hogy maradjanak hűségesek az imádsághoz, a szentségek kiszolgáltatásához, és a hívek iránti szeretethez, különösen a legszegényebbek és leginkább rászorulók felé, mert a pap nem önmagáért él, hanem Isten népéért. Ugyanakkor a pap küldetése nem teljesedhet be közösség nélkül: ezért elengedhetetlen az egyházhoz való hűség, valamint a püspökkel való egység.

Homíliája végén Gloder érsek arra hívta a jelenlévőket, hogy imádságaikkal kísérjék az újmisés papot, és emlékezzenek arra: minden felszentelt pap meghívást kapott arra, hogy az irgalmas Isten élő jele legyen a világban.

A szentbeszédet követően a szentelés szertartása az engedelmességi ígérettel folytatódott, amelyet a szentelendők a főpásztor kezébe tettek le. Ezt követte a Mindenszentek litániájának elimádkozása, majd Melega Ferenc részesült a diakónusszentelés szentségében, amelyet Schönberger Jenő megyéspüspök szolgáltatott ki.

A felszentelt diakónus ezt követően magára öltötte az új szolgálat öltözetét a diakónusi stólát és a dalmatikát, majd átvette az evangéliumos könyvet, amely kifejezi, hogy immár küldetést kapott Isten igéjének hirdetésére.

A diakónusszentelést követte a papszentelés, amelyet Giampiero Gloder apostoli nuncius végzett. Az érsek kézrátétellel hívta le a Szentlelket a szentelendőre, Miguel Ángel Alcalde Orozco-ra, majd ugyanezt tették a jelenlévő paptestvérek is.

Ezt követően a szentelendő felöltötte a miseruhát, majd az érsek szent krizmával megkente a kezét, jelezve, hogy a pap Krisztus küldötteként az eucharisztia és a szentségek kiszolgáltatására kap felhatalmazást. A szertartás a béke köszöntésével zárult: a nuncius, a megyéspüspök és a jelen lévő papság békecsókkal fogadták maguk közé az újonnan felszentelt papot és diakónust.

Szatmári Római Katolikus Egyházmegye
(Fotók: romkat.ro)