Demeter (Démétriosz) ókeresztény vértanú, Szaloniki városának híres patrónusa a keleti egyház harcos szentjeinek sorába tartozik. Születési helye a hagyomány szerint a szerémségi Szávaszentdemeter (Sirmium).
A keresztényüldöző Maximinaus társcsászár parancsára halt vértanúhalált Szaloniki városában, amelynek védőszentje lett. Azért végezték ki, mert a föld alatti börtönében megtérített egy gladiátort, aki az arénában így megerősödve legyőzte a császár kedvenc bajnokát, Lyaeust. A hívek védelmezőjének tekintik, és karddal, pajzzsal ábrázolják — egyik ismert keleti ábrázolása a piros lovon ülő vitéz, aki dárdájával a földön fekvő pogány katonát szúrja át. 
A Bizánci Birodalomnak egyik kiemelkedő szakrális központja volt a szaloniki Demeter-bazilika, ide került Demeter vértanú holtteste. 
A Dukasz Mihály által adományozott Szent Korona bizánci részének egyik zománcképén, György mellett, a katonaruhás Szent Demeter látható.

György és Dömötör alakja a barbárokkal vívott harcokban az ő mennyei közbenjárásukat jelképezi, ugyanakkor rengeteg, s főleg az állattartással kapcsolatos hagyomány  kötődik mindkét szent neve napjához — Szent Demeter hozza a telet, Szent György, pedig a nyarat, tartja  a régi mondás.

Demeter népszerűsége a bizánci kereszténység hatásterületével és szentjeinek kultuszával függ össze, Magyarországon, pontosabban a magyar nyelvterületen a XI. századtól követhetjük nyomon tiszteletét — az Érdy-kódex tanúsága szerint a latin egyház is tiszteletben tartotta — ugyanakkor Demeter-nap már a XVI. századtól a pásztorok és a mezőgazdasági cselédek szegődtetési napja volt, ilyenkor hosszabbították vagy szüntették meg szolgálataikat.

Dömötör napjához fűződő hagyományok

A magyar nyelvterület különböző részein,  és persze az állatfajtáktól függően Szent Mihály (szeptember 29.), Vendel (október 20.), Dömötör (október 26.) és sereghajtóként Szent Márton (november 11.) voltak az állatbehajtás jeles napjai. Dömötör (Demeter) napjának megünneplése, a dömötörözés a juhászok körében nagy esemény, az évi elszámolással egybekapcsolt mulatozás volt, amelyre már jó előre készültek, a csárdában vagy pásztorháznál összejöttek, és a vigasságra néha az egész dömötörhét ráment.

Különösen nagy népünnepélyek voltak Szegeden, ahol a pásztoráldomás összekapcsolódott  a palánki templom búcsúnapjával: a pusztai juhászok, gazdák és a juhászok hozzátartozói lobogók alatt mentek a templomhoz, ahol a céhek tagjai várták őket szintén lobogókkal, de várta őket a szegedi főbíró és baldachin alatt a pap is. Amikor feltűntek a juhászok, a főbíró a pusztaiak elé ment, és bevezette őket a templomba. A mise és a prédikáció után a juhászok bárányokkal megajándékozták a plébánost, majd hatalmas ünnepi étkezés és mulatozás kezdődött. A juhászok a plébánia udvarán főzték a birkapaprikást, a juhásznék rétest és bélest tálaltak.

Hortobágy környékén az uradalmi pásztorok és a paraszti legelőtársaságok rendeztek Dömötör-napi mulatságokat, a hortobágyi Vásártéren a Kilenclyukú híd lábánál a behajtási ünnepet tartották:  a pásztorok jószágaikkal átvonulnak a jól ismert hídon, és az elveszített állatok emlékére koszorút úsztatnak a Hortobágy folyón. A délszlávok a farkasok elleni védekezés időpontjának tartották ezt a napot.

Dömötör disznai és időjóslás

Az állatok behajtását követő összeíráskor a kanász a gazdát verssel köszöntötte:

Adjon Isten minden jót, diófábul koporsót!
Bort, buzát, borockot, kondorszőrű malacot!
Csutorának feneket, abbu igyunk öleget!

A köszöntésért minden gazdától egy-egy liter bort kaptak, s így  Dömötör napján úgy  berúgtak, hogy a nép „Dömötör disznainak“ nevezte őket, de használatos az a kifejezés is, miszerint „neki minden nap Dömötör napja vagyon” — arra is mondják, akinek bizonytalan a sorsa, és arra is, aki részeges.
A néphagyomány szerint az időjárás-előrejelzés szempontjából is jeles nap október 26-a — ha ezen a napon hideg szél fúj, az igen kemény telet hoz majd. 

Ördögök húzattak átkot Szentdemeter határába

A Kis-Küküllő bal partján, Balavásártól nem messze, egy kies, szűk völgyben fekszik Szentdemeter, ahol egykor egy különösen nagy és szép várkastély állt — sajnos az évszázadok során a kastély megsemmisült, de a kis településen és környékén számtalan érdekes látnivaló és történet maradt fenn. A legismertebb látnivaló egyike a közeli Ördög-árka, egy rejtélyes és régi sáncvonulat, amelynek mondája a szendtemeteri várkastélyhoz kapcsolódik. Benedek Elek meséjéből úgy tudjuk, hogy három nagyúr, Balázsi, Nyujtódi és Csáki több esztendeig építette a várkastélyt, miközben kegyetlenül dolgoztatták a helybelieket és fosztogatták az arra utazókat. Még az ördöggel is cimboráltak, hogy minél tovább uralkodhassanak a szentdemeterieken. Ám az egyszerű nép fohászait és átkait végül meghallotta az ördög, és igazságot tett: a három nagyurat egy hatalmas ekevas elé kötötte, arra kényszerítve őket, hogy egy hosszú sáncot húzzanak Szentdemeter határába – így  tapasztalják meg, mit jelent a kegyetlen sanyargatás. A falusiak még az ördög kiabálását és ostorának csattogását is hallották — a nagyurak szántotta árkot azóta is Ördök-árkának nevezik.