„Eseménydús december, élményekkel és lelki feltöltődéssel gazdag adventi időszak van a Szárazberki Református Egyházközség tagjai mögött. Kicsik és nagyok, idősek és fiatalok egyaránt találhattak lehetőséget arra, hogy megtalálják helyüket a közösségben, erősítsék és szorosabbra fűzzék a gyülekezethez és az egymáshoz tartozás szálait.

Az események sorozata december 6-án szombaton vette kezdetét amikor a vallásórás gyermekek, a konfirmandusok, és az ifisek együtt készítettek mézeskalácsot. Ebben a tevékenységben Somi Orsi, a gyülekezet tagja volt segítségünkre. Szakértelmével és rátermettségével sokat tett azért, hogy az alkalom maradandó élmény legyen a gyermekek számára.

Önmagunk utolérése

A keresztyén ember számára az adventi időszak, ami egyben az esztendő utolsó hónapja is, nem az egész éves elmaradás behozatalát, önmagunk utolérését jelenti, hanem sokkal inkább azt, hogy felkészüljünk egy találkozásra, megtisztítsuk lelkünket az érkező Krisztus befogadására. Ezekben a hetekben megpróbálunk a lényegre figyelni, a lelkünket előtérbe helyezni és a felfokozott mindennapjaink hajszolt életviteléből a tempót visszavenni. Ezt szerettük volna átadni a gyermekeknek is!

De az advent és a karácsony nemcsak a gyerekekről szólt Szárazberken, ilyenkor decemberben, hanem a nagyobbakról is! December 7-én, Advent második vasárnapján a nőszövetség tagjai a kálvinista Rómába, a reformátusok lelki bástyájába, Debrecenbe látogatott. Két kisbusszal és egy személyautóval, 18-an csodálkozhattunk rá Debrecenben a Kossuth téren, hogy mennyire jó is az ünnepre úgy készülni, hogy közösségben vagyunk.

A Nagytemplom előtti áhítat csendes perceit követően, könnyekkel telt meg a szem, amikor több százan együtt mondtuk a Miatyánkot. Igen! Debrecenben lehet, szabad sőt kötelező is ilyen formában imádkozni! Félelem és rettegés nélkül, tiszta szívből megvallhattuk hitünket! Advent második vasárnapján ott Debrecenben megérezhettük, hogy kicsit megáll az élet, az idő lassul és a lélek magába száll. Talán csak egy percre is, de megérti az ember a létet, azt, hogy miért is vagyunk ezen a világon! Aki eltévedt, az adventkor visszatalál Istenhez.

Egyre közelebb

Áldott együttlét, közösség építő utazás és együtt barangolás fűzte még szorosabbra a szeretet szálait közöttünk! Hála és köszönet Istennek ezért a napért, áldás és felejthetetlen élmény volt, csupán csak azért mert így lehettünk együtt! Az adventi utak, fények és találkozások egyre közelebb hozzák karácsony melegét és megtanítanak minket odaadással és reménységgel várni Krisztus születését!

December 13-án, szombaton délelőtt ismét a gyermekek és a fiatalok vehették birtokukba a szárazberki egyházközség gyülekezeti termét. A református közösségünkhöz tartozó óvónők színes programokkal, barkácsműhellyel várták a kicsiket és a nagyobbakat egyaránt! Gyönyörű szép karácsonyi asztali- és karácsonyfa-díszek, valamint ünnepi kopogtatók készültek. A pedagógusok fáradhatatlanul és kitartó szeretettel munkálkodtak, hogy a legkisebbek és a legnagyobbak is megérezzék, milyen érték az, amikor mi magunk készíthetünk, adhatunk valamit! 

December 15-én, hétfőn került sor a nőszövetségi bibliaórák utolsó alkalmára. Egyházközségünkben az asszonyok minden hétfő délután egybegyűltek bibliaórai közösségbe. A szeptemberben elkezdett sorozat utolsó, záró alkalma volt a hétfői. A nőszövetség kiegészült a presbitérium tagjaival ezen au utolsó alkalmon. “Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap. Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” 2Péter 3:8-9 – kezdte Isten Igéjének kibontását Nt. Bak Enikő a Nagybánya – Óvárosi gyülekezet lelkipásztor, aki egykoron Szárazberken szolgált. Teológiai igényességgel, szép, választékos magyarsággal de ugyanakkor a szívünket mélyen megérintve csodálatos adventi gondolatokat hozott magával. Elvitt bennünket egy lelki utazásra, és úgy vezetett, vitt magával, hogy éreztünk, ezt csak az tudja megtenni aki szeret. Áldás, erő, vigasztalás volt minden szava.

Enikő nem egyedül érkezett, elkísérte őt hitves és szolgatársa László, aki a tárogatóját sem hagyta otthon. Rövid zenei és történelmi bevezető után adventi és karácsonyi dallamok csendültek fel. Majd kuruc nóták dallamai szóltak. Nem hiányozhatott a Krasznahorka büszke vára és az Ott ahol zúg az a négy folyó sem a repertoárból. Az alkalom szeretetvendégséggel zárult. A nőszövetség tagjai 400 darab bográcsban főtt töltött káposztával, sóssal, házi süteménnyel kedveskedtek. A kötetlen jó hangulatú szeretetvendégségen nem felejtettük el, hogy kihez is tartozunk, ezért először énekben kértük: Óh terjeszd ki Jézusom, oltalmazó szárnyad, majd karácsonyi kántálással folytattuk, végül pedig a székely himnuszt is elénekelhettük. Hogy fér meg az Ige és a népdal? A református zsoltár és a Rákóczi-világot idéző tárogató? A zsoltár, a dicséret, a népdal mind a szívünk rejtett zugaiból feltörő gondola, érzelem, vágy! Ahol elfogynak, vagy kevésbé kifejezőek a szavak, ott a zene és a dallam megmutatja a bennünk megbúvó szép, rejtelmes és különös világot. Énekeljünk zsoltárt, kántálást, népdalt és élni fogunk!

„Jó érzés várakozni valami ünnepi, különleges eseményre. Az időt viszont nem lehet siettetni. Mindennap valami apró öröm ér minket. De ha az összes meglepetést egyszerre bontanánk ki, az elrontaná a játékot.” – mondja Tóth Krisztina. 

Legyen így, várjuk Őt aki jön minket megváltani!

Elek Arnold Zoltán lelkipásztor,
Szárazberek, 2025 Karácsony havában
(Fotók: Elek Arnold Zoltán közösségi oldala)