Állatorvosként és újságíróként kezdte, majd letett szikét és tollat. Négy kontinensen dolgozott lovakkal és végül az lett a veszte, ami a legnagyobb szenvedélye: a lovaglás.

Lóhátról a világ

Belovagolta Dániát, Magyarországot, Argentínát. Mongóliában megtanulta a lovasíjászatot aztán az Emirátusokban tanította a arabokat lóhátról nyilazni. Cserébe megtanították tent-peggingre, lóhátról lándzsára szúrni földön heverő dolgokat és a szabadlovaglásra, szőrén, gyeplő nélkül megülni a lovat.
Mindezek mellett egyike ő azon nagyon kevés románnak, akinek megadatott Angliában lovaspólózni.

Magas lovon ült évekig, a kifejezés valódi és átvett értelmében is.

Minden ami adrenalin

Ha pihentek a lovak, akkor motorozott, terep-biciklizett, hegyet mászott, sárkányrepülőzött, flyboardozott, vadvizeken evezett, szélcsatornában lebegett, sziklaugrásra vetemedett, hullámlovaglást is kipróbálta, sziklát mászott. Úgy élt egész évben, mint a leginkább kalandvágyó felebarátai hétvégéken, vagy legfeljebb egy hónapban az évből. Jöhetett minden, ami adrenalint pumpált a vérbe.

A végzetes pillanat

Egy alkalommal, egy dél-afrikai és egy új zélandi szezon után „felkanyarodott” az északi féltekre, hazajött megalapítani a Román Lovasíjász Egyesületet.
Aki lovagol az tudja, hogy a lóról le is szoktak esni. Maga is sokszor esett le lóról, de csak egyszer rosszul. Esős tavaszi nap volt, egy Szeben melletti domboldalon. Az arcára zuhant, íjként visszafeszített nyakkal.
„Ahogy estem, úgy is maradtam, tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy eltörtem a nyakam” —  meséli Manolachescu EBBEN a videójában. „Fájni sem fájt semmim, mozogni sem tudtam.”

Egy ilyen, nem mindennapi fél emberéletről, élményekkel teli évtizedekről és az ezt követő váratlan és nagyon – nagyon mély szakadékról mesél Dan Manolachescu 2024. május 23-án csütörtökön 18:00 órától Szatmárnémetiben a Ştefan cel Mare (Kazinczy) utca 7. szám alatti Artisan bor-kávézóban. A részvétel ingyenes, az előadás román nyelven zajlik.

Az est arról fog szólni, és lehetőleg sok embernek erőt adni, utat mutatni, hogy hogyan lehet felállni egy ekkora személyes katasztrófa után, hogy lehet kijutni egy végzetes spirálból amelyik lefelé arról szól, hogy komplett lebénulva az ember még öngyilkos sem tud lenni, felfelé pedig arról, hogy semmi remény a felépülésre.

Princz Csaba