Zsúfolásig megtelt hétfőn a szatmárnémeti Szakszervezetek Művelődési Házának kisterme Szvorák Katalin és Kudlik Júlia előadóestjén. A műsort ma a nagykárolyi kastélyban is bemutatják.

Szvorák Katalin Kossuth- és Liszt-díjas énekest és Kudlik Júliát, a Magyar Televízió örökös tagját Méhes Katalin színművésznő, az Ady Endre Társaság vezetőségi tagja mutatta be. A két előadót a Kárpát-medence valamennyi magyarlakta területén ismerik: Kudlik Júliát a Magyar Televízió egykori bemondójaként, a Delta című adássorozat műsorvezetőjeként, valamint a táncdalfesztiválok bemondójaként, Szvorák Katalint pedig népdaléneskesként. Kudlik Júlia bevezetőjében ismertette, hogy az ötvenöt perces műsor a Szeretettel című lemezük anyagából van, ami többéves közös munkájuk eredménye. Kudlik Júliának ez az első, Szvorák Katalinnak viszont a harmincadik lemeze. Szvorák Katalin olyan népdalokat, balladákat, zsoltárokat és egyházi énekeket adott elő, amelyek a hitről, a szeretetről és a magyar értékrendről szólnak, nemzeti értékeinket fejezik ki.

A szeretetről

Kudlik Júlia az énekszámok között verseket és prózai részleteket mondott el, részben az életpályája során megfogalmazott saját gondolatait, valamint Körmendi Gitta kortárs költő versei mellett más költők, írók műveiből is idézett. Pál apostolnak A szeretet himnusza című igeszakasza mindenki számára érthetővé teszi a szeretet fogalmát, annak szabályait, amelyek betartása a minden ember által vágyott boldogsághoz vezet. Amint mondta, az a célja, hogy a nézőkkel gondolatokat osszon meg a szeretetről egy olyan világban, ahol kihalóban van a szeretet, egyre kevesebb a mély érzés, pedig a szeretet tartja életben a világot, biztosítja a jövőbe vezető utat. Kudlik Júlia egy régi történeten keresztül érzékeltette, hogy nagyon sokan építenek katedrálist: egyesek így, mások úgy vagy amúgy, a lényeg az, hogy ezek a nemzet katedrálisai. Hinni kell abban, hogy minden ember valamilyen céllal, előre meghatározott feladattal születik a földre, lehetőséget kapva a tanulásra. Születéskor minden ember megkapja a választás és a döntés lehetőségét, sokszor nehéz az út, amelyen az ember halad, sokszor rosszul dönt, de kap maga mellé segítőtársat, aki segít számára felemelkedni a feladatokhoz, amelyekre született. Ettől a pillanattól kiválasztottak vagyunk. Őseink nem csupán egymás nyelvét ismerték, hanem a természetét is. A mai ember magányos. Lassan nem ért meg senkit, sokan már önmagukat sem értik meg, a meg nem értés pedig gyűlölködéshez vezet. Süketek vagyunk a természet nyelvére, egyre mélyebbre süllyedünk, nem tudunk fölfele nézni. A hatalom szeretete helyett a szeretet hatalmát kellene érvényesíteni. Rá kell döbbenni, hogy azért erősek a rosszak, mert túl gyengék a jók. A teremtő, amikor látta, hogy az ember magányos, segítőtársat teremtett mellé, itt jött létre a család, amelyik otthont teremtett, majd kialakult a társadalom. Soha nem volt olyan nagy igény és szükség a szeretetre, mint most. Az ember boldogságra született, de csak az lehet boldog, aki megtalálja a mások szolgálatához vezető utat. Az előadás után a nézőket beszélgetésre hívták az előadók.

Elek György