Szinte–szinte szűknek bizonyult az avasújvárosi falumúzeum tágas udvara pénteken kora este, ahol több százan gyűltek össze csűrt döngölni – előbb a nagyváradi Csillagocska Zenekar táncházában, majd Hamza Vilmos cigányprímás és zenekara muzsikájára.

Az avasújvárosi Bokréta Néptánccsoport és a helyi Madisz öt évvel ezelőtt szervezte meg első alkalommal a Csűrdöngölőnek nevezett néptáncestet – a néptáncok–népdalok felelevenítése, a falumúzeum, valamint a helyi borok népszerűsítése érdekében. A rendezvény első pillanattól nagy népszerűségnek örvendett, egyrészt mert az újvárosiakról és az újvárosiaknak szólt – hiszen a Csűrdöngölőre való készülődés, a több száz fánk és házikenyerek dagasztása–sütése közben alaposan meg tudták beszélni a település eseményeit, akárcsak magán a néptáncesten, ahol mindenki mindenkivel találkozott s volt idő szót váltani, no és persze táncra perdülni is; másrészt köszönhetően annak is, hogy a talpalávalót mindig élő zenekar biztosította, még különlegesebbé válva ezzel a hangulat.

Nagy volt a nyüzsgés az avasújvárosi falumúzeum máskor oly csendes udvarán s a parasztház tornácán – gyermekek szaladtak fel a grádicsokon, hogy „fentről” nézzék a nagyvárdai Csillagocska Zenekar és Benedek Árpi „bácsi” kicsit és nagyot megmozgató táncházát, de pár percnél nem bírják tovább a nézelődést, szaladnak vissza le az udvarra s elvegyülnek a csűrt döngölők, azaz táncolók között. A gyermekek (és nem csak) körében méltán népszerű és nagyon szeretett zenepedagógus Árpi bácsi pedig fáradhatatlanul mutatja a döngölő–lépéseket s a népi játékok mozdulatait – közben pedig magyaráz és mesél és tanít, a „kedvesÁrpibácsi zsukája” játék–tánctól kezdve a nem mindig csúfolódástól mentes csujogatókig. „Ez a legény olyan szép, mint a háromlábú szék” – harsogja egyszerre közel száz gyermek, megnevettetve a sátor alatti padokon ülő „nézőket” (azaz nagyszülőket, nagynéniket–bácsikat, szomszédokat), akik így ízelítőt kapnak mindabból a hangulatból–vidámságból, amit a gyerkőcök a Hadadi Néptánctáborban szívtak magukba.

Közben a pajtába is nagy a sürgés–forgás, Sipos Zsuzsanna bogdándi óvónéni mutatja, hogyan lehet napraforgószárból, régi zokniból s némi habszivacsból lovat fabrikálni – s az elkészült paripát boldog tulajdonosa nem is engedi ki a kezéből egész este, még táncra is azzal perdül. Bócsi Erzsébet vetési óvónéni pedig kukoricacsuhéból varázsol szebbnél–szebb babákat s természetesen útmutatásai nyomán a gyermekek is készítik fáradhatatlanul azokat.

Az udvaron még nagyobb lesz a jövés–menés, kosarakban színes almákat hoznak, a szőttessel letakart asztalon ízléses és ízletes halmokban piroslik a paradicsom, a lilul hagyma – kísérői a finom házi zsíros kenyérnek, amellyel az este folyamán a „bokrétások” fáradhatatlanul kínálják a vendégeket, Tebécs Piroska, Kovács Magda és segítőik jóvoltából, akik nem kevesebb mint 15, „igazi házi” kenyeret sütöttek a kemencében, a Szabó Ida Református Nőszövetség tagjai pedig több száz fánkot. A friss forrásvíz mellett asztalra kerültek a helyi borok is, de aki a hűvösödő éjszakában valami erősebbel melegedne, attól sem sajnálnak egy kupica pálinkát sem. Közben lassan véget ér a Csillagocska–táncház – a paripa– és csuhébaba fabrikálásnak azonban nem akar vége szakadni –, helyüket a zenészsátorban Hamza Vilmos cigányprímás és zenekara veszi át s húzza a talpalávalót, a Bokréta és a Szamosmente táncosai perdülnek is a ritmusra, de köröttük ugyanúgy táncra perdülnek a kamaszok és az idősebb korosztály is.

A Bokrétások és a helyi Madisz öt évvel ezelőtt szervezte meg az első Csűrdöngölőt, amely jóval több egy egyszerű „néptáncestnél”, hiszen egész Avasújvárost mozgásba lendíti. S bár idén a megyei hagyományőrző forrásközponttól is kaptak támogatást, a munka dandárját, Kocsis Tünde vezetésével–irányításával, természetesen az újvárosiak végzik – fáradhatatlanul és örömmel, hiszen a Csűrdöngölő az „övék”, róluk és nekik szól. S egyre nagyobb népszerűségnek örvend a környező települések lakóinak körében is – Sárközújlakról például 45 fős csoport érkezett s a késői időpont ellenére is ugyancsak nehezen lehetett hazaindulásra noszogatni a gyerkőcöket.

Szabó Kinga Mária