Magabiztosság, optimuzmus uralkodott a román válogatott háza táján az albánok elleni utolsó mérkőzés előtt. A végére azonban minden összedőlt, ami a román foci jövőjére nézve is igaz lehet.

„Megkérjük a Párizsból Bukarestbe tartó járat utasait, hogy kezdjék meg a beszállást” — ezt a felhívást minél később szerették volna hallani a román labdarúgó válogatott játékosai, de úgy alakult, hogy hosszabb lesz a nyári vakáció, mint hitték. „Románia lassan, de biztosan halt meg”, „Szégyen. Leszerepeltünk”, „Nullák vagyunk”, „Katasztrófa”, „Nincs szükségünk idős urakra a kispadon” — ilyen és ehhez hasonló című vezércikkekkel „tisztelegtek” a hazai újságírók a román válogatott játékosai és vezetői előtt. A románok kezdték jobban a találkozót, de az albánok fokozatosan átvették az irányítást, több helyzetet is kialakítottak, és Tătăruşanu kapus hibáját kihasználva Sadiku a szünet előtt megszerezte a vezetést. A második félidőnek is csak az elején tudtak dominálni a románok, később ismét Albánia akarata érvényesült. Vereségükkel a románok a csoport negyedik helyén végeztek és kiestek. A kérdés az, mi jön ezután? A jövőt illetően sem bizakodhatnak a szurkolók: a külföldön szereplő játékosok nem képesek kezdőként bekerülni csapatukba, az utánpótlás terén pedig enyhén szólva sem rózsás a helyzet, és a szövetségi kapitányi poszt is komoly fejtörést jelent a román szövetség vezetőinek.