A kirándulásról Fóri Orsolya EKE-tag számol be, a gyönyörű természetet és vidám hangulatot „sokak” fotói örökítették meg.

„Erre a kiràndulásra biztosan újra és újra emlékezni fogok, mert számomra a családdal az első volt Pádisra és a Glavoi-rétre. Sok éve rajta volt a listánkon, de mindig egybeesett valami más kirucanással.Idén sem volt ez másként, de Máko barátunk szerencsére még időben felvetette, hogy jó lenne részt venni.
Hosszúra kerekedett beszámolómból is sejthetitek, hogy annyi élménnyel gazdagabban tértünk haza, ami miatt érdemes volt újragondolni az úti célt.

Hamar kupaktanácsot tartottunk a családdal és kisakkoztuk az átszervezést, mondván: valószinűleg ez lenne az utolsó alkalom a nyár végével arra, hogy sátorozzunk, ráadásul Pádison.
És hogy mennyire jól döntöttünk, az rögtön a megérkezéssünk pillanatában kiderült. Amint lekanyarodtunk a főútról a Glavoi-rétre, elénk tárult az a gyönyörű tisztás és a magas fenyvesek, amit eddig csak képeken csodálhattam. Éppen időben érkeztünk, hogy még világosban gyorsan felállítsuk a hétvégi családi kuckónkat, és csapjunk egy sétát a réten. Lassan érkeztek a többiek is, együtt jóízűen megvacsoráztunk, hiszen a friss levegőn az ízek is gazdagabbak és ehhez társult a csodás kilátás. Ránk esteledve megmutattàk fényeiket a csillagok, és miután meg volt a másnapi program tervezete, voltak, akik átsétáltak a Ponor-rétre, még több csillaglesre.
A korai ébresztőre való tekintettel sokan visszavonultunk, hogy egy kiadósat aludjunk a hosszú és kalandokkal telitűzdelt nap előtt. Szükség is volt a pihenésre, mivel szombatra virradva három túra is indult párhuzamosan.

Az egyik rövidebb, családos, kalandvágyó gyerekekkel. Őket az Elveszett Vilàgba kalauzoltàk a Ponor-réten át, ahol a misztikus erdős részen égig érő fenyvesek tornyosultak felettük. Ezen a részen található a legtöbb zsomboly, amelyek a föld alatt összeköttetésben vannak egymással és mélységükben egy patak csordogál. A gyerekek ágakon keresztül, néhol bújva, néhol kúszva -mászva segítették egymàst. Ahol a patak eltűnik, visszafordultak a köves útra, a sàtorhely felé, így téve meg a betervezett 13 kilométert és 400 méteres szintkülönbséget.
Visszaérkezve lelkesen láttak hozzá a bográcsozàshoz, amit Máko barátunk jóvoltából és Imola szorgos otthoni előkészületeinek köszönhetően, mindenki jóízűen fogyasztott az esti tábortűznél.

A másik, kicsit több kihívással ígérkező túra a Galbena-körúton volt. Itt is kijutott a csúszás -mászásból, láncokon kapaszkodásokból, de valamivel nagyobb szintkülönbségen, mint a rövidebbik túrán. 
A Glavoi-rétről indultunk, kis, de annál lelkesebb csapatunkkal. A körút páratlan kilátást ígért a tájra, némi kihívás elenében, a Galbena- szurdokon keresztül. Itt acélsodronyokon és láncokon kapaszkodva vágtunk át a szoroson. Voltunk páran, akik mezítlàb, a patak jéghideg vizében, csúszós sziklákon és szúrós kavicsokon keresztül lépkedve váltottuk ki a még csúszósabb láncok egy szakaszát. Bár szó szerint csípett a hideg víz és annàl is jobban szúrtak az apró kavicsok. Felpezsdülve folytattuk utunkat, hiszen itt még csak a felénél jártunk a 20 km-esre tervezett túránknak, amit közel 7 óra alatt sikerült teljesítenünk, a rétről indulva több mint 900 méteres szintkülömbséget elérve. Ez egy közepesen nehéz túrának minősült, bár sok technikai szakasza van.
A patak szurdokából felkapaszkodva elénk térult egy fátyolszerű vízesés, de ez nem az a híres Mennyaszony fàtyla, amely  30 méter magasságból hullik alá.. Amihez mi érkeztünk sokkal kisebb, de kàpràzatos látványt nyújt a sziklàk tetejére érve.
Innen aztàn beereszkedtünk egy közepesen mély barlang nyílásába, ahol átkuszva a hegy gyomràn kiértünk a másik oldalra.
Picit megpihentünk, nasiztunk és várt ránk egy hosszú, néhol igen monoton kapaszkodó. A tetejére érve kárpótolt a fáradtságos mászásért a balkonokról nyíló szakadékok mélysége. Végigsétàlva és sok fotó készítése után ereszkedtünk vissza a völgybe.
Leérve a többiekhez  csatlakozva tartottuk a nagy élménybeszámolókat, közben tanakodva, hogy a harmadik s egyben a legtöbb veszélyt rejtő expedició két bátor kalandora vajon hol tarthat. 

Tudtuk, hogy nehéz kihívások elé néznek a Száraz-völgyben (Valea Seacā), ahogy Nagy Lehel túravezető fogalmazot: "őrült társával". Kellett is egy csipetnyi őrültség a hosszú és nehéz besorolású túrához. Reggel 6-kor indultak a Rozsda-hasadék irányába, érintve a jégbarlangot, majd a Flóra-rétet. Elérve a Rozsda-hasadékot, kimàsztak a szorosból.
Szerencsére, úgy mint mindannyiunkkal, velük is kegyes volt az időjàràs, hiszen eső esetén gyorsan gyűl fel a víz és hosszabb kerülőre lett volna szükség. Mivel nem így alakult, a tervek szerint a Flóra-rétről átérve a Sàrga-szoros (Cheile Galbene ) bejáratánál, elértek a patakhoz. Innen kezdődtek aztán az igazi megpróbáltatások.A patak mentén, kiszàradt vízesések sziklafalán kellett kapaszkodniuk felfelé. Néhol 3 - 4 méteres falakat megkerülve, majd újra visszaereszkedve a patak medrébe. Ott várt rájuk egy 6 kilométeres baktató, amit két órán belül, köveken és aljnövényzeteken keresztül sikerült megtenniük.
Lepusra (Arieşeni) érve vàrt ràjuk egy kiadós ebéd, amiből erőt gyüjthettek az út tovàbbi szakaszához. A piros csíkkal jelölt kirànduló ösvényen, a medveürülékekkel tarkított köves úton értek vissza 14 órás kalandjukról a Glavoi-rétre. 23 kilométert megtéve, 1700 méteres szintkülönbséggel felfedezték a Száraz-völgyet felfelá mászva, ami rendkivüli teljesítmény, tekintve, hogy még kötélen leereszkedve is kockàzatos vàlalkozàs. De hát „bátraké a szerencse” és ők szerencsésen megérkeztek a tàborunkba.

Vasárnap reggel gyors reggelizés sátorbontás után elindultunk a Glavoi-rétről. Első szakaszban autókkal, a pádisi letérő irányába tartottunk, majd gyalog indultunk utnak, egy rövidebb túrával zárni a szép hétvégét. A Boga-kilátó felé beszélgettünk régi és új barátainkkal, miközben fürkésztük a néhol felbukkanó gombàkat. A kilátóhoz érve együtt csodàltuk a tàj szépségét, majd eltelve vele, visszafelé vettük az irànyt a völgybe. Sietősen haladtunk, hiszen màr előre megrendeltük a sokkak által áhított palacsintát. Némi időzés után jóllakottan indultunk haza.
Köszönet a túravezetőinknek, jövünk még!

Túravezetők: Bartha Botond - Zsolt, Nagy Lehel, Lajtos Arnold
Fotók: sokan
Lejegyezte: Fóri Orsolya”

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!