A munka-család konfliktus csillapításában két társas támogatástípus játszhat hatékonyan közre, a munkatársak vagy felettesek nyújtotta, illetve a partnerünk részéről érkező támasz. A partner támogatása megelőzheti az érzelmi kimerültség munka-család konfliktussá alakulását.

Petru L. Curşeu, a BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Karának professzora egy nemzetközi kutatócsoport tagjaként azt vizsgálta, hogy a mindennapi munkaterhelés milyen érzelmi közvetítéssel válik munka-család konfliktussá, illetve hogy az ilyen típusú konfliktusokat milyen mértékben moderálhatja a munkatársak és felettesek, valamint a partnerünk nyújtotta társas támogatás.

Számos tanulmány bizonyítja, hogy a növekvő munkahelyi elvárások, a munkáltatók igénye, hogy alkalmazottaik minél hosszabb ideig elérhetők legyenek, vagy az, ha a családban mindkét felnőtt munkavállaló, munka-család konfliktusokhoz, a szerepek ütközéséhez vezet. A munka-család konfliktusok negatív hatással vannak a munkabírásra, rontják a mentális és fizikai egészséget, növelik a szülői stressz kialakulásának esélyét, a közös családi tevékenységekből való kivonódáshoz, a szülői felelősségek előli elzárkózáshoz, a házasságunkkal, kapcsolatunkkal való elégedetlenséghez vezetnek.

A tanulmány egyik központi fölvetése, hogy a munkaterhelés nem közvetlenül gyakorol hatást családi életünkre, hanem az érzelmi kimerültség vagy kiégés mediálásán keresztül teszi ezt. Az érzelmi kimerültséget erőforráshiányként, az érzelmi energiák elapadásaként határozzák meg a szerzők.

A társas támogatás két úton csillapíthatja a munka-család konfliktusokat: 1.: elejét veheti a munka folyamán kialakuló feszültségnek, megakadályozva ezzel, hogy a munkaterhelés a munkaidő végére érzelmi kimerültséggé alakuljon; illetve 2.: segíthet a feszültség kezelésében, így a munkaterhelés okán kialakult érzelmi kimerültség nem alakul konfliktussá a családi környezetben.

A szerzők feltételezése szerint a munka-család konfliktus csillapításában két társas támogatástípus játszhat hatékonyan közre, a munkatársak vagy felettesek nyújtotta, illetve a partnerünk részéről érkező támasz.

Az adatgyűjtés 56 heteroszexuális holland pár, azaz 112 alkalmazásban álló személy bevonásával készült. Átlagolva a párok 14,8 éve éltek közös háztartásban, egy gyereket neveltek, hetente 33,5 órát dolgoztak a legkülönbözőbb munkaterületeken. Két munkahéten keresztül napi két alkalommal — kevéssel a munkaidő lejárta előtt, majd otthon, lefekvés előtt — egymástól függetlenül töltöttek ki e-mailben érkező kérdőíveket. A munkahelyen kitöltött kérdőívek az érzelmi kimerültség, valamint a munkatársak, felettesek részéről érkező társas támogatás szintjét mérték, míg az otthon kitöltött tesztek során a munka-család konfliktussal, illetve a partner nyújtotta társas támogatással kapcsolatos kijelentéseket kellett értékelniük.

A kérdőívek tanúsága szerint a munkatársak/felettesek és a partnerünk nyújtotta társas támogatás egyaránt csillapíthatja a munka-család konfliktust. A munkahelyünkön kapott társas támogatás csökkenti a munkaterhelés érzelmi kimerültséggé alakulásának esélyeit, míg a partnerünk részéről származó társas támogatás az érzelmi kimerültség munka-család konfliktussá alakulását előzi meg. Ugyanakkor a két támogatástípus különbözik intenzitását és hatását tekintve: míg a munkahelyi támogatás csillapíthatja, de teljes mértékben nem foghatja fel a munkaterhelés hatását az érzelmi kimerültség kialakulására, addig a partnerünk támasza sokkal erőteljesebben áthatja a folyamat egészét, vagyis teljes mértékben visszafoghatja az érzelmi kimerültség, közvetett módon pedig a munkaterhelés hatását a munka-család konfliktusra. Érdekes eredménynek számít, hogy a válaszadók számára sokkal inkább a felettestől érkező társas támogatás bír relevanciával a munka-család konfliktusfolyamatok vonatkozásában, mintsem a munkatársak nyújtotta.