Napos, tiszta idő, felhőtlen kék ég volt tegnap Halmi fölött, messzire el lehetett látni észak felé, jól látszott, hogy Ukrajna kárpátaljai részén is ugyanez az időjárás uralkodik, három fokot mutattak a hőmérők csütörtökön a Szatmár megyei román-ukrán határátkelőnél. Enyhe, de annál hűvösebb szél lengedezett. A hangulat is hűvös volt az átkelő közelében, enyhe zsongás érződött csak a menekülteket váró sátrak között, de nem volt sem fokozott hatósági jelenlét, sem tömegek nem hömpölyögtek Ukrajna felől, sem autósorok nem kígyóztak az úttesten Románia felé. Sőt, volt két autó, amelyik Románia felől Ukrajna irányába jelentkezett belépésre, valószínűleg hazafelé tartottak az utasai.

Bőségkosár

Lassan egy hete tartják a frontot az átkelő román oldalán az egyházakhoz közeli vagy semleges civil szervezetek, jótékonysági egyesületek, amelyek gazdagon megrakott asztalok mögül ugranak elő, ha egy-egy bőröndöt húzó utazó megjelenik. Nincs alapvető cikk, ami ne lenne megtalálható a sátraknál, helyben termő és déli gyümölcstől kezdve, bébieledelen át konzervekig, jól láthatóan házi készítésű befőttektől és zakuszkáktól csokoládéig, palackozott víztől forró teáig és kávéig mindentől roskadásig teltek az asztalok. Szolgáltatásokat is kínálnak a civilek, Orange és Vodafone mobilkártyákhoz is hozzá lehet férni, fűtött mikrobuszutastérből akár haza is telefonálhat az, akinek készüléke sincs, a civileknek köszönhetően ingyenes széles sávú, vezeték nélküli internetelérés is van a határnál, ahol pár éve még mobiljel sem volt. Még mikrohullámú sütő is van, amelyik ugyanúgy a vámépülettől kapja az áramot, mint az asztali termoszok vagy a sátorvilágítás. Fuvart szerveznek szálláshelyre, állomásra, reptérre az érkezők számára, kockás füzetben, kalákában vezetett szálláshely-adatbázisuk is van a segítőknek, két-három ukrán tolmács is akad mindig az emberek között. Nonstop kint vannak, átlagban hatóránként váltják egymást a szolgálatot teljesítők.

A gazdagok az élen

Azt mondják, most még csak a „hobbimenekültek” érkeznek, akik tehetős mivoltuknak köszönhetően Európa számára nem is gyártott típusú járgányokkal indultak el otthonról, jó előre megelőlegezve, hogy „jön az orosz”. Ezek az emberek nem igazán keresik az ingyen szállást, vagy két-három hétig megszállnak mintegy kora tavaszi pihenésként valamelyik szatmárnémeti szállodában, vagy továbbutaznak nyugatabbra vagy délebbre. Azt mondják Halminál, a szlovák, a lengyel és a magyar átkelőknél van igazi „menekültnyomás”, aki tényleg menekül, az arra megy.

Gyalogosan érkezők

Déltájban egy három gyerekkel, egyenesen a pár napja ostrom alá vett Mariupolból érkezett egy pár, de kiderült, hogy jól szervezett út nyomán érkeztek meg Halmiba, és ugyanolyan jól szervezetten fognak továbbmenni. Ukrajnát átszelő, 1500 kilométeres útjukat egy egyházi jótékonysági szervezet oldotta meg, és ugyanilyennek a jóvoltából kaptak szállást Szatmárnémetiben, ahová már indultak is tovább, ahogy egy-egy forró teát megittak, s a gyerekek valami édességet válogattak maguknak. Ők Ausztriában készülnek megállni. Egy sötét bőrű fiatalember is érkezett, vonattal ment volna tovább Bukarestbe, ő kapott szállást is addig, amíg indult a vonata, meg az állomásra is kivitték, amikor kellett. Elmajszolt egy csokis kiflit, és már indult is tovább. Egy másik család kutyával együtt érkezett, az ő úti céljuk Bulgária volt, s amíg a leszervezett utazást elkezdték, elszállásolták őket is a halmi segítők. Magyar szó egy sem hangzott el tegnap az érkezők szájából.

Ingatag nyugalom

Szóval csendes nap volt tegnap a román-ukrán határon, de azt mondják azok, akik nap mint nap ott vannak, hogy ez nincs mindig így. Lehet, hogy ma már fürtökben lógnak majd az emberek az adományokkal teli asztalok körül, lehet, hogy megint különvonat érkezik, ami rengeteg utazót, menekültet, szóval érkezőt jelent. Pár napja jött vonat a halmi állomásra, ahová nincs menetrend szerinti járat Ukrajnából, de úgy látszik, szervezek vonatos személyszállítást az ukrán hatóságok vagy szervezetek. Azt mondják a segítők, hogy van élő képük a határ ukrán oldaláról, pár perccel korábban már látják, alakul-e a tömeg az átkelőnél, s ilyenkor készenlétbe állnak, mozgósítanak, kezdik kitölteni a teákat, kávékat. Eddigi megállapításaikból azt mondják, az érkezők nagy része tud alapszinten angolul, meg tudják értetni magukat velük, de aki nem tud, annál segítenek a tolmácsok, és ott a telefonos alkalmazáson keresztül beszéd formájában is igénybe vehető Google fordító.

Katonai konvoj

A hatósági jelenlét a határőrökön és határrendészeken kívül néhány közlekedési rendőrből áll, még csendőrt sem lehetett látni egyet sem, nemhogy puskás katonát. Azt mondják, a csendőrség csak akkor jelenik meg, ha valaki menekültstátust kér, hogy a hivatalos kíséretet megkapja, vagy akkor jönnek ki a készenlétiek, ha konvoj érkezik. Az elmúlt napok valamelyikén volt ilyen helyzet, ukrán katonai konvoj szelte át a határt, jöttek Halmiba román benzint meg motorinát tankolni, mivel otthon nincs elég. Különlegesebb eset volt még a szerda este, szintén felekezeti szervezet révén Romániába belépésre jelentkezett harminc árva gyerek, akiket ugyanúgy felekezeti szervezetek fogadtak ideát, és vitték is őket biztonságos helyre. Ebben az esetben természetesen nem volt csendőri szigor, mint ahogy szép csendben jött és ment tovább 43 indiai származású, Ukrajnában tanuló diák, akik Bukarestben remélnek tanulni addig, amíg a balhé északon véget ér. Kijevi türkmének is Halminál kerülve utaztak tovább nyugat felé, Ukrajna nyugatra vezető határai állítólag súlyosan túlterheltek, aki jól informált, mifelénk kerül akkor is, ha északabbról való.

Fokozni, ha kell

A halmi hangulat tehát igen képlékeny. Egyelőre nyoma sincs annak a menekültáradatnak, amire mindenki számított, sem ukránok, sem kárpátaljai magyarok nem özönlenek át Romániába. Viszont akik ott ülnek, azt mondják, bármelyik nap változhat a helyzet, és megindulhatnak a tömegek, az országukban zajló, de még távoli háború elől kitérő, luxusautókkal érkező gazdagok után lehet, hogy hamarosan felbukkannak a ténylegesen gyalog érkezők a határhoz közeli településekről. Amivel nem lesz gond, az a gyors ellátmány, úgy tűnik, abból — az adományozóknak köszönhetően — végtelen mennyiségük van a jótékonysági szervezeteknek rögtön a határnál és valószínűleg a székházakban is. Ha sok lesz a menekült, szálláshellyel nem biztos hogy győzni fogják, de a prefektúra állítólag minden településről kikérte a menekültszállásnak használható épületek számát és azok férőhelyét, így ha ez a rendszer beindul, ebben sem lehet hiba. Ha pedig az állami hatóságok tettleg is bekapcsolódnának az érkezők ellátásába, hosszú vagy rövid távú elszállásolásuk megoldásába vagy útjuk folytatásának elszervezésébe, igazi siker lehetne a kríziskezelés Szatmár megyében, ha rosszabbra fordul a helyzet.

Princz Csaba