Tegnap az erdődi református templomban és a Petőfi–Júlia-szobornál emlékeztek meg az 1848-as és az 1990. március 15-i eseményekről, majd elhelyezték a megemlékezés koszorúit.

Erdődön tegnap az elmúlt harminc év legszerényebb március 15-i megemlékezése volt. A szervezők — az Erdődi Petőfi Kör és az RMDSZ erdődi szervezete — korábban úgy tervezték, hogy az 1990. március 15-i rendezvény még élő szervezői számára díszoklevelet adnak át az akkor kifejtett tevékenységeik, példás hozzáállásuk és kitartásuk elismeréséül, de a koronavírus-fertőzés terjedésének megfékezése érdekében életbe léptetett intézkedések miatt erre nem volt lehetőség — közölte Lukács Gábor, az Erdődi Petőfi Kör és az RMDSZ erdődi szervezetének elnöke —, de ez az esemény nem marad el, egy későbbi időpontban sor kerül rá.

A református templomban megtartott istentiszteleten alig harmincan vettek részt, betartva az előírt szabályokat. A harminc éve megrendezett megemlékezés még élő szervezői közül egyetlen személy sem volt jelen. Ez érthető, hiszen idős koruknál fogva nekik kerülniük kell a közösségeket, hiszen ők azok, akikre a legveszélyesebb a megbetegedés. A résztvevők már csak a szüleiktől, ismerőseiktől hallottak alapján tudtak képet alkotni a múltról. Olyan volt az a harminc éve történt esemény — úgy maradt meg az emlékezetben is —, mint egy csírájában elfojtott forradalom. Az első szabadnak hitt március 15-i megemlékezésre a megye számtalan területéről érkeztek érdeklődők Erdődre, azért választották a szervezők a 13 órai kezdési időpontot, hogy azok is érjenek el az eseményre, akik a központi rendezvényen vagy más településeken tartott megemlékezéseken is részt szerettek volna venni. Annak, hogy még él az erdődiek emlékezetében a harminc évvel ezelőtti március 15. tragédiája, az az oka, hogy változtak ugyan a dolgok, de a magyar-sváb múltú településen még mindig nem biztosítottak a nemzetiségi jogok.

Kaszaniczki Csongor református lelkipásztor János evangéliuma 15. részének 4. versét választotta igehirdetése alapigéjéül: „Maradjatok énbennem és én tibennetek!” Az igehirdető elmondta, hogy nemrég megnézett egy filmet az úrvacsorával kapcsolatosan. Egy szereplő furcsa gondolatára lett figyelmes, amikor az Isten csendjéről beszélt. Első hallásra ez a gondolat rémisztő. Van olyan, hogy Isten nem szól, azaz hallgat? — fogalmazódott meg benne a kérdés. A tegnapi ige azt sugallja, hogy Jézus az igazi szőlővessző, a történelem vele kezdődik, ő az, aki gondot visel népére, azaz a szőlőskertre. Az emberek nem mindig hallgatnak Isten szavára, s ilyenkor Isten leveszi róluk a gondviselő kezét, de nem hagyja el őket sohasem. Ma is arra figyelmeztet, hogy ne essünk kétségbe, mert ő velünk van.

Az igehirdetést követően Molnár Aliz Petőfi Sándor Nemzeti dal, Tóth Eszter Pan Attila Krisztián Te, március 15. című versét mondta el. A résztvevők kivonultak a Petőfi–Júlia-szoborhoz, ott csatlakoztak hozzájuk a római katolikus templomból érkezők, hogy közösen helyezzék el a megemlékezés koszorúit.

Elek György