Sok szempontból érdekes és sok szempontból különleges novelláskötet bemutatójának adott otthont szombaton délután a Grandstand kávézó hangulatos terme, ahol Turos Lóránd beszélgetett a szerzővel, a szatmárnémeti születésű, jelenleg Budapesten élő kulturális újságíró és fordító Csutak Gabival — nem politikusként, hanem olyan régi jó barátként, akivel többek között a '90-es évek elején együtt diákújságíróskodtak s közösen írtak.

A Csendélet sárkánnyal kötet „precízre csiszolt hangulatú” novelláiban — amelyek közül több is konkrét szatmárnémeti helyszínekhez köthető — erős színek, groteszk figurák, az álmok és a mesék szürrealitása keveredik a valósággal, egyszerre tárva az olvasó elé egy gyermek, egy elvarázsolt világban élő kislány nézőpontját és egy felnőtt hangját. „Sokszor megkapom: miért kell az X-edik könyvet is megírni a Ceauşescu-időszakról? De mindenki másképp látta, látja azokat az éveket. Én a gyermekkoromról akartam írni, a kettő pedig egybeesett. Gyermekként nem szörnyű nagy diktatúrában éltünk — azt sem tudtuk, mit jelent az a szó —, hanem éltük az életünket, annak pozitív élményeivel együtt” — fogalmazott a szerző, hozzátéve: nem teljesen önéletrajzi a novellafüzér, de bőven vannak benne önéletrajzi elemek is. „Nem mindig tudjuk elkülöníteni saját emlékeinket attól, amit például szüleink mesélnek rólunk. Nem gyermeknyelven szólal meg a történések kislánya; felnőtt írja le, amit akkor megtapasztalt és főleg amit érzékelt” — mondta. Ám ezek az akkori érzékelések nem kizárólag a sajátjai, hiszen egész korosztálya — egyénekként persze kicsit másként, de — összességében ugyanúgy élte meg azokat az éveket, s a Rappert-Vencz Gábor színművész által felolvasott novellák különleges hangulatának köszönhetően több évtized homályából (az azóta megélt élet emlékhegyei mögül) kristálytisztán felvillan a „hídon túli” világ, a tömbházak közötti játszótér, ahol a beton pingpongasztalon bontották a disznót, vagy a forradalom napjainak tévéközvetítései, amikor a stúdióban több tízen-húszan zsúfolódtak össze, és számoltak be az eseményekről hol lelkesen, hol sírva.