2004. december 5-e a csalódottság napjaként marad meg a magyar nemzet történelmében. Sok indulatot kavart, véleményeket formált, ki így, ki úgy magyarázta a dolgokat. Lehetett és lehet bosszankodni, pesszimistának vagy optimistának lenni. Mindenki értékelhet, elítélhet, magyarázhat, örülhet annak, hogy a dolgok megváltoztak, aki akar, bocsánatot kérhet, aki akar, megbocsáthat, tény az, hogy nem halt meg bennünk, sőt, megerősödött a nemzeti érzés. Az is bebizonyosodott, hogy nem vagyunk egyek, vannak köztünk ilyenek és olyanok is. Eddig sem volt könnyű a kisebbségi sors, ezután sem lesz, ezután is rajtunk fog ülni az ősi átok. De mi hiszünk, mi tudunk hinni abban, hogy lélekben összekapcsolódva megmaradunk. Jövőjében bízik az, aki gyermekeit kitartásra, megbékélésre, összetartásra neveli. Mi már hajlandók lennénk eltemetni a népszavazás emlékeit, mert félünk attól, hogy ha sokáig turkálunk a múlt keserű emlékei között, elveszíthetjük a jövő fonalát. A szomorú az, hogy a maradék ország testvértagadói, akik 2004-ben ki akartak minket taszítani a magyar ég alól, tovább folytatják kiszorítósdi-tevékenységüket, mert akkor sem tudták, és talán még ma sem tudják, hogy a házat a falak, az országot a szélek tartják össze, ahhoz, hogy a ház álljon, kell a tető is, ahhoz, hogy az ország megmaradjon, kellenek a szélek. A kettős állampolgárok száma naponta nő. Nagyon sok olyan kettős állampolgár is van ma már, aki akkor a törvény elfogadása ellen kardoskodott. Akkor azt a szekeret húzta, mert az volt az érdeke, most más érdek miatt, más szekeret húz.
Mit jelent az egyszerű ember számára a kettős állampolgárság? Erkölcsi elégtételt. Egy oklevelet, ami igazolja, hogy ott, ahol él, ahol ősei is éltek: a magyar nemzet része. És mit jelent a kettős állampolgárság azok számára, akik a maguk módján — lehet, hogy csak a látszat kedvéért — ellenezték annak megadását? Vízum nélkül mehetnek a vízumköteles országokba, cégeket nyithatnak és működtethetnek, valamint földet vásárolhatnak Magyarországon stb. Mi nem ítéljük el őket, mert tudjuk, hogy ők ilyenek.
Elek György