Bensőséges hangulatban telnek a mindennapok a nagykárolyi Down Alapítvány által működtetett nappali foglalkoztató központban. Munkájukról, jövőbeli terveikről kérdeztük Hargitay Erzsébetet, az alapítvány elnökét és Bertus Gabriella programigazgatót.

Úttörőnek számított megalakulásakor Nagykárolyban a Down Alapítvány. Az értelmileg sérült gyermekek és fiatalok, valamint családtagjaik életminőségét javító céllal hozták létre 1998-ban a szervezetet, illetve azért, hogy megmutassák, ezekkel a fiatalokkal (ma már felnőttekkel) is lehet „normális” életet élni, foglalkozások, zene révén pedig fejlesztésükre is lehetőség nyílik.

Már a kezdetektől a színvonalas foglalkozásokra, illetve a nyilvánosság bevonására törekedtek, hogy az emberek lássák, a down-szindrómás emberek, bár „mások”, mégis szerves részét képezik a társadalomnak, akárcsak egészséges társaik. A Down Alapítvány egy nonprofit civil szervezet, amely azon fáradozik, hogy az értelmileg sérült emberek problémáit szociális, humanitárius kérdésként kezeltesse, ez az irányelv, melyet követve haladnak, dolgoznak.

Az utóbbi időszak egyik legnagyobb vívmánya, hogy napi programokkal, rendszeresen működik a nappali foglalkoztató központ, amely oázisa az alapítvány védenceinek (innen ered az Oázis elnevezés is). Eddigi eredményeikről, jövőbeli terveikről, munkatársaik és rengeteg támogatójuk segítségéről, valamint jövőbeli terveikről kérdeztük az Oázis „motorjának” számító Hargitay Erzsébetet és a központ programigazgatóját, a Mezőpetriből érkezett szakembert, Bertus Gabriellát. Két maximalista, egy hullámhosszon működő, kemény nő igazgatja az alapítvány és a központ dolgait, az ott dolgozók, oda járók mindennapjait. Csapatban dolgoznak, hiszen másképp ez nem lehetséges, mondják határozottan.

Egy éve dolgozik Bertus Gabriella (Gabi) az alapítványnál, de a kapcsolat több éves múltra tekint vissza, hiszen korábban önkéntes segítőként vett részt a rendezvényeken, programokon. Gabriella egyébként — végzettségét tekintve — mérnök, szociális munkás. Fiatal kora ellenére több munkahelyen is megállta a helyét, az alapítványhoz a mezőpetri idősek otthonától került, ahol az intézmény vezetőjeként tevékenykedett. A Down Alapítvány történetéhez több sikeres pályázat készítése és kivitelezése is kötődik, ezek megírásában is fontos szerepe volt Bertus Gabriellának. Mint mondja, úgy érzi, most megtalálta a helyét, ez az a munkahely, mely bár folyamatos koncentrációt követel és számos kihívás elé is állítja, mégis tartogat annyi örömöt számára, hogy minimum tíz évig itt szeretne tevékenykedni. „Nagyon szeretek a foglalkozásainkra járókkal együtt lenni, őket fejleszteni. Bár nem vagyok gyógypedagógus szakember, ez a munka mégis feltölt és kikapcsol. Megtaláltam a helyem, úgy érzem, s gyermekeimmel is szeretném megismertetni azt a típusú életet, melyet itt a központban élünk”— mondta el.

Ez a cél a jövőben is, hogy a fiatalabb generációkat is bevonják az alapítvány életébe, hogy nem intézményesítve, hanem családias környezetben, hangulatban fejlesszék a központba járókat. Az Európai Unió országaiban is erre haladnak, s mint tapasztalják, ezt az utat szándékoznak követni Romániában is, mondja az alapítvány két képviselője.

A központba 17 fiatal jár, ők családban élnek, s mellettük vannak még olyanok, 5–6-an, akik kihelyezve élnek családoknál. Súlyos sérültekkel foglalkozni nem tudnak, mivel a más típusú problémákkal együtt élők számára külön gondozókat kellene alkalmazniuk, viszont ehhez nincs megfelelő anyagi hátterük. A mindennapos foglalkozások hétköznaponként, 8 órától kezdődnek. A programok sorában szövés, varrás, gyöngyfűzés is szerepel, illetve egyéb, a kézügyességet fejlesztő gyakorlatok. Kertészkednek is, a központ foglalkoztatottjainak nagy örömére. Hatalmas élmény számukra a locsolás, a veteményezés és nagyon szeretik, ha kerti főzőcskézés, sütögetések alkalmával az alapítvány kertjéből származó zöldségeket használják fel, meséli Gabriella és Erzsébet. A hétköznapok mellett kiemelt fontossággal kezelik az ünnepnapokat, a karácsony, a húsvét, az Anyák napja megünneplése, a születésnaposok felköszöntése is a kiváltságos alkalmak egyike.

Mindez nem működhetne zökkenőmentesen, ha nem lenne egy jól összeszokott csapat a háttérben. Balogh Ágnes teljes munkaidőben segíti a szövés és a kézimunka elsajátítását, hasonlóan Bartus Gabriella programigazgatóhoz. Hargitay Sándor és Mosdóczi Tünde részmunkaidősként dolgoznak, és szintén a kézműves foglalkozások terén igyekeznek minél többet tenni, segíteni. Szabó-Evert Emese gyógypedagógus rendszeres együttműködőjük. (Ő és Gabriella kidolgoztak egy olyan szintfelmérő módszert, mely révén egyénileg minden fiatal állapotát felmérhetik, félévente. A kapott eredmény mutatja meg, hogy a fiatalnak sikerült-e elérnie a kitűzött célt. Ha igen, egy új szintre léphet a fejlesztése, ha nem, akkor megismétlik a gyakorlatokat.) A csapat tagja még Erni Csilla gyógytornász, illetve Papp Krisztina, aki önkéntesként zenét tanít a fiataloknak. Lendvay Zoltán festőművész szintén önkéntes alapon, hetente tanítja a fiatalokat.

„Működésünkhöz elengedhetetlen, hogy támogatóink legyenek. A megyei tanácstól érkező finanszírozáson kívül hatalmas segítséget jelent az a 2 százalékos adófelajánlás, mellyel támogatóink évek óta megtisztelnek minket. Hozzájárulnak még költségeink fedezéséhez azon vásárok bevételi, melyekre védenceink és munkatársaink sokat készülnek. Továbbá több helyi cég is támogat minket. Mindnyájuknak nagyon köszönjük”— fejtette ki Hargitay Erzsébet.

Jövőbeli terveik iránt érdeklődve megtudhattuk, hogy egy bentlakásos otthon kialakítását tűzték ki célul. Ez egy olyan otthon, központ lenne, melyben azok a beteg fiatalok, idősek ellátása lenne biztosítva, akik egyedül maradtak. Arra is lehetőség nyílna, hogy ha a hozzátartozóknak el kell utazniuk, akkor pár napra elhelyezzék itt az önálló életre képtelen családtagot. „Az ingatlan megszerzése az első akadály. Ha viszont az meglesz, akkor remélhetően támogatók, pályázatok útján meg tudjuk oldani a felújítást, átalakítást” — mondta Hargitay Erzsébet.

Tőtős Tímea