A Családi hétvége közel esik a Család Világnapjához. Mint minden világnappal kapcsolatosan, ez esetben is jogosan tesszük fel a kérdést: megoldható-e a család válsága, megszűnnek-e a családi problémák az egynapos odafigyeléssel? Ha valaki előadást akarna tartani a család történetéről, elkezdhetné azt, de nem tudná befejezni sohasem. Vajon a tökéletesnek teremtett, de igencsak hamar bűnbe esett Ádám és Éva, valamint azok egymás ellen küzdő gyermekei: Káin és Ábel volt az első család? Vagy az özönvíz után, az Ararát hegyén kikötő Sém, Khám és Jáfet családjai? Az idők folyamán számtalan családmodell alakult ki, ezek közül nagyon sok jól, de nagyon sok rosszul működött. Mindezekből okulva, milyen kellene legyen a mai család? Ösztönző erő, biztos háttér, menedék, energiaforrás? Az a közösség, mely a legkilátástalanabb helyzetekben is megmarad, mely tékozló fiakat is visszafogad? A XXI. századi családmodell merőben más, mint a klasszikus értelemben vett család. A mai modern társadalomban jól ismert a rövidebb-hosszabb ideig tartó élettársi viszony, amelyek azt próbálják igazolni, hogy a házasságok nem köttetnek mindig egy életre. Felmérések szerint csökken a házasodási kedv, egyre nő az elváltak vagy az együtt maradó, de egymástól egyre távolodó házastársak száma. Foghatjuk a változást a felgyorsult életvitelünkre, a rohanó, stressz gyötörte világra, a társadalmi elvárásokra, a karrierista szemléletű személyek számának növekedésére vagy bármire, de valójában az egyéntől, tőlünk indul minden folyamat, mi gerjesztjük a pozitív és a negatív dolgokat is. Vajon ez lenne a modern kor családja? A józan ész azt sugallja, hogy a család valójában egy olyan remekmű, amiért érdemes élni, dolgozni. Bernie Siegel szerint „a család azt jelenti, megosztjuk egymással a hibáinkat, a tökéletlenségeinket és az érzéseinket, miközben nem szűnünk meg szeretni egymást. De még ha szeretet árad belőlünk, akkor sem vagyunk mindig szeretetre méltók. Ha pedig nem vagyunk tökéletesek, lényeges, hogy meg tudjunk bocsátani önmagunknak és másoknak. Azután másnap reggel elölről kezdünk mindent”. Valóban így van: az igazán nehéz helyzetben semmire sincs annyira szükségünk, mint egy szerető családra. Ma, amikor a család válságáról hallunk a híradásokban, el kellene gondolkodnunk a család hiányának, a csonka családok létének következményeiről gyermekeink fejlődése szempontjából. A családban születnek a legfontosabb szeretetkapcsolatok. Az ÉN helyett a Mi elfogadása: a te gondod az én gondom, a te örömöd az én örömöm is. A családi élethez szükséges a beszélgetés. Ahogy a családban nő a gyermek, úgy erősödnek a szeretetkapcsolatok is. Ez az egyetlen lehetőség, ahol élni tud, meg tud maradni, újjá tud születni az apa-gyerek, az anya-gyerek, az apa-anya szeretetkapcsolat. Sütő András szerint: „A család az, ahol zúzmarás időben titkon ünnepelhető a titok: az együvé tartozás tudata."

Elek György