Menetdobosok felvezetésével kezdődött az átadási ünnepség a halásztelki Bocskai István Református Oktatási Központ udvarán pénteken. A Halásztelki BSE nevében Bányász Tibor elnök köszöntötte a meghívott vendégeket, a szülőket, a fiatalokat és a gyerekeket, hiszen számukra épült a csarnok, bár legnevesebb vívójuk a hatszoros világbajnok kerekesszékes vívó, Nádasdy Anna nem lehetett jelen aktuális versenye miatt, de ott volt Badár Szonja, Európa-bajnok bronzérmes vívó. Nekik és az utánuk jövő nemzedéknek készült a 432 négyzetméteres, két öltözővel ellátott vívóterem. Hétfőtől ez lesz az edzések helyszíne, tizenkét pást várja a sportolókat. Háromszáz diák és 72 iskolás vívó, és hatvannégy versenyengedéllyel rendelkező vívó, közülük tizenketten a korosztályos válogatott tagjai folytathatja itt a munkát. A Halásztelki BSE új otthona helyet ad a most megalakítandó kerekesszékes szakosztálynak is.
„Csak az marad meg, amit tovább adsz”
A megnyitó talán legszemélyesebb pillanatai után Csampa Zsolt, a Magyar Vívószövetség elnöke méltatta a Halásztelken folyó munkát, kiemelve Badár Szonja és Nádasdy Anna eredményeit.
Jelényi László halásztelki református lelkész áldásával zárult az ünnepi átadó: „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál. És minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szíved, mert onnan indul ki az élet.” (Timóteushoz írt első levél 6. részének 12. verse)
Nekünk ez otthon
Az elhangzott méltató szavak után dr. Kövér László három vívógeneráció képviselőjével közösen vágta át a szalagot. Lengyel Évával és Gombola Andrással együtt Moys Elza és Kemencei Tamás vívópalánták tették meg az avatás ünnepélyes gesztusát, hogy ezzel a halásztelki vívóiskola története új fejezetet nyitva beköltözhessen új otthonába.Az átadást követően az alacsony belmagasságú vívócsarnokba már úgy léphettem, hogy részese lettem annak az örömnek, amely kézzel foghatóvá vált az ünneplők között. Lengyel Évához előttem egy édesanya lépett oda a kérdéssel: „Éva néni, emlékszik rám?” Ő is Lengyel Éva-tanítvány, aki itt él Halásztelken, s egykori edzőjének bemutatta kisfiát, aki a Bocskai SE-ben tanul vívni és az elmúlt héten vett részt élete első versenyén.
Azt kérdeztem Lengyel Évától, mit jelent számára, hogy egy magyar iskola vívócsarnoka kapta róla a nevét. „Alig tudtam megszólalni, próbáltam nyelni a gombócokat a torkomban. Nagyon megható, ha az ember valahogy visszakapja a Jóistentől azt, amit adott, még ha nem is onnan, ahonnan várná” – fogalmazza meg Éva azt a megrendülést, amelyet az okozott, hogy éppen neki dedikálták a létesítményt. Sokáig nem tudott erről a tervről, saját bevallása szerint nem merte volna elfogadni, ha megkérdezik előre. „Nem álszerénység ez részemről.”
Amikor azt kérdezem, hogy mit jelent számára a vívás, azt mondja: olyan alázatot és tiszteletet tanult általa, ami messze túlmutat a sport keretein. „Aki legalább két-három évet eltöltött itt nálunk, olyan alapot kapott, amivel azt mondom, hogy megrendíthetetlenül tud állni a felnőtt élet minden nehézsége előtt” – mondja a fiatal edző, aki szerint azonban az egyesület mögött lévő kilenc évi munkának a legnagyobb részét nem a vívók és nem is az edzők végezték. „Ahhoz, hogy itt állhassunk a terem előtt, a Jóistennek nagyon sokat kellett tennie. Nagyon sok csodát éltünk meg közösen, ez is az egyik” – mondja Bálint, aki az utolsó edzést tartotta a gyerekeknek a kisteremben.
Öt növendékkel indultunk
Szilassy Bence vezetőedző irányításával folytatódik a BSE munkája. Gombola András is egyike lesz az edzőknek, mégis őt kérdezem utoljára arról, hogy mit jelent számára a frissen átadott épület. „Sok gyermek otthona. Ahhoz, hogy egészséges vívó- és emberpalántákat neveljünk, kell egy otthon. Öt növendékkel indultunk és lett először húsz gyerek, aztán negyven, majd hatvan és nyolcvan. Tizenegyszeres országos bajnokok vagyunk, ma több mint ötven érmünk van, és négy edzővel dolgozunk most már. Életem első tanítványa Szilassy Bence, aki négy éve van velünk, és most átveszi a vezetést. Kiépítettünk egy csapatot, akiknek most már van helyük fejlődni, és van hely dolgozni. Ha körülnézek, csak azt tudom mondani: köszönöm, Istenem, hogy ezt megadtad nekünk.”
Azt is elárulja: számára a legfontosabb nevelési elv, hogy nem szégyenít meg gyereket, bár saját bevallása szerint nagyon keményen bánik a tanítványaival. „Határozott vagyok, szigorú és a munkában nincs B terv. Mindennek az alapja a kölcsönös tisztelet, ami azt is jelenti, hogy ha lemegy a sisak, akkor mester és tanítványként dolgozunk együtt, és a vívómnak meg kell tisztelnie azzal, hogy nagyon koncentrál” – mondja az edző.
Gombola András vallja, hogy Isten ereje nélkül mindaz, ami ma látszik a halásztelki vívósportban, nem lenne lehetséges. „Abból a mélységből, ahol voltam, soha nem gondoltam volna, hogy én építek fel egy csapatot, és vezetőedző, szakosztályvezető leszek. Ez lehetetlen lett volna. De ha figyeltél, hogy hogyan fordulnak egymáshoz itt a gyerekek vagy az edzők, akkor láthatod, hogy nem állt meg nálam az Isten munkája.”
Hírszerkesztő
Határtalanul rovatunk a Culture Plus Egyesülettel partnerségben a Nemzeti Együttműködési Alap-NEA támogatásával valósult meg.