A pandémia miatt három év óta először láthatnak szabadtéri, igazi sátorban előadott cirkuszi attrakciót a Nagykároly környékiek. A műsort a Börvelyben letelepedett, Németországi gyökerekkel is rendelkező, budapesti Richter Cirkusz társulata mutatja be. Richter Zsuzsanna lapunk kérdéseire válaszolva elmondta, immár tizenegy éve tagjai a faluközösségnek. „Egyik ismerősünk által kerültünk a településre. Régebben rendszeresen Nagykárolyban teleltünk lakókocsikban. Az állataink számára folyamatosan kellett istállót bérelnünk, így elég magasra rúgtak a költségeink” – emlékezett vissza Zsuzsanna, aki húgával, Mónikával és családtagjaival közösen alkotja a cirkuszi társulatot. A kiadásaik újraszámításával kiderült, hogy sokkal rentábilisabb számukra egy falusi ház bérlése, ugyanis az minden szükségletüknek megfelel. Idővel meg is tervezik majd vásárolni az ingatlant, amelyben a Budapestről származó artistanővéreknek és cirkuszának sikerült otthonosan berendezkednie. 

Évszázadok óta a szakmában

Richter Zsuzsanna apai nagyapja hétéves korában került Magyarországba, addig Németország területén élt és nyolcéves korában tanult meg magyarul. „Magyarországon még mindig nagyon sok Richter van. Családunk tagjai dokumentumokkal igazolhatóan több mint háromszáz éve artisták. A szakma szülőről gyerekre öröklődött a generációk során. Először 1996-ban jöttünk Romániába, időközben haza-hazamentünk, de a szezon nagy részét már akkoriban is ebben az országban töltöttük” – részletezte a művész. A társulat a tengerpart kivételével szinte minden területét meghódította már az országnak. Időközben a nyelvet is megtanulták, ugyanis ez elengedhetetlen volt az üzleti életben való boldogulásukhoz.

A nővérek fiatal lányként érkeztek Romániába a szintén cirkuszműsorukkal utazó szüleik társaságában, férjet pedig már innen választottak maguknak. Életük párjai nem szakmabeliek, ezért kivételszámba is mennek, a szakma berkein belül ugyanis az az általános, hogy a cirkuszosok házon belül találnak párt, lévén ez a világ eléggé zárt, a legtöbben csak a porond és a cirkusz közelében tudnak ismerkedni. A cirkusz belterjességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Richter-nővérek nagymamája Eötvös-lány volt, a híres zenebohóc húga. Ők például annak idején tizenketten voltak testvérek.

„Az a helyzet, hogy a cirkuszosok közül szinte mindenki rokonunk, így kizáró ok, hogy onnan válasszunk magunknak társat – tette hozzá az artistanő. A cirkuszok általában egy-egy család köré szerveződnek, és a társulatok nevei is az adott dinasztia után kapják a cégérüket. Párjaik beleszoktak ebbe az életformába, hiszen ez nem egyszerűen egy munkahely, teljes embert, életet kíván. „Levente, a párom például szakmáját tekintve autószerelő. Az egyébként nagyon jól is jön számunkra, hiszen elég sok járművet mozgatunk folyamatosan. Szereti a késdobálást, megtanult zsonglőrködni. Egyébiránt anyukám sem volt artista, de a nőknek sokkal könnyebb beleszokni a cirkuszi létbe. Először asszisztensként vesznek részt a műsorszámokban, aztán folyamatosan fejlődnek. A férfiaknak eleve valamilyen produkció gyakorlott művelése a belépőkártyájuk, a tudásuk alapján fogadják be őket a társulatok” – pontosított a cirkuszdinasztia leszármazottja, aki már kislányként, édesapja oldalán elkötelezte magát a műfajnak.

Hosszú a szezon, de télen is fel kell lépni

A tavasztól őszig tartó szezon során az utazó társulatok véletlenszerűen szoktak találkozni, és olykor összeállnak, s néhány helyszínen közös műsorban mutatkoznak be. Amellett, hogy így a műsort is színesítik, változatosabbá teszik, kellemesebben telik az utazás közben eltöltött idő. „Két hét múlva például együtt töltünk majd az unokatestvérem társulatával egy egész hétvégét, akik Budapestről jövet ejtik útba Nagykárolyt. Nagyobb lesz a csapat, hiszen két család lép majd porondra a nagysátorban. Két kis csapat alkot majd egy közepes társulatot” – vetítette előre a programot Richter Zsuzsanna, aki hamarosan a Picard Cirkusz művészeivel közösen látható. 

A cirkuszi szakmának sem tett jót a pandémia, hiszen a társulatok évekig nem tudtak útra kelni. A személyzet nagy része igyekezett más területen elhelyezkedni, civil foglalkozást keresni, és sokan nem is kívánnak visszatérni, otthagyni a biztos jövedelmet a bizonytalanná vált jövővel szemben. Az artisták nagy része elkelt már a lazítások kezdetekor, aki igazán ezt a szakmát akarja űzni, már úton van. A helyzetet tovább nehezíti a kialakult háború, ugyanis Ukrajnában és az orosz nyelvterületen komoly hagyománya van az artistaképzésnek, de a harci állapotok miatt onnan most nem jöhetnek vendégművészek. A hölgyek ugyan jönnek, de ők jelentősen kevesebb szakmai tapasztalattal rendelkeznek, ami kelti szomszédaink estében a nemek közötti, kulturálisan elfogadott egyenlőtlenségnek is betudható. 

A megszokott menetrend alapján a cirkuszi szezon márciusban indul, ám a börvelyi Richter-társulat esetében családi tragédia árnyékolta be a szezonkezdést, ugyanis az idén hunyt el az artistanővérek édesanyja. „Nagyon nehéz szórakoztatni úgy, hogy közben lelkileg a padlón vagy. Idő kellett, míg sikerült valamennyire összeszednünk magunkat. A bohóc mosolya és könnyei csak úgy igaziak, hitelesek, ha belülről fakadnak, megfelelő érzelmi töltettel támogatja meg őket az előadó” – véli a cirkuszművész. Nem csak a fellépőknek kell jó formában lenniük, a közönség visszajelzései éppen olyan fontosak, hiszen kettejük interakciójából áll össze a műsor. „Olyan eset is volt, amikor egy apuka elhozta a gyereket szórakozni, ő pedig végigaludta a műsort, pedig bömbölt a zene, kiáltozott, tapsolt a nézősereg. Őt nézve egy kicsit nehezebb volt a produkcióra koncentrálni – mesélte nevetve Zsuzsanna, aki szerint sokan videóznak, fotóznak, a telefon képernyőjén keresztül nézik a műsort, és nem tudnak kikapcsolódni. A hároméves kimaradást egyébként a felszerelés és az állatok is érzik, kiestek a rutinjukból, a gépekben pedig egymás után jönnek elő a rejtett hibák. A szezon márciustól októberig tart, de télen is fel szoktak lépni olyan műsorral, amelyeket be tudnak fogadni a fűtött kultúrházak. A lazítás hirtelen jött, gyorsan kellett reagálni rá, nem volt idő a megfelelő felkészülésre.

Miniturné Nagykároly vidékén

A Richter Cirkusz műsorát az elkövetkező hetekben a Nagykároly környéki falvakban láthatja majd a nagyérdemű publikum, aztán a városbéli fellépést követően nyakukba veszik az országot, és az őszi turnézárásig csak látogatóba térnek majd haza. Úgy választanak útvonalat, hogy általában háromévente érjenek vissza ugyanarra a településre. Régen, évtizedekkel ezelőtt az utazó társultok megbeszélték, hogy ki milyen úton vándorol, de ma már szabad a vadászterület, keresztezik egymás útját. Volt idő, amikor a román piac kicsinek bizonyult, olyan sok cirkuszi társulat járta az ország településeit. A magyarországi, korábban bevezetett lazítások sok csapatot hazacsaltak. Egy időben ott tizenhét utazó cirkusz működött, és jelenleg legalább egytucatnyi keresi ott a közönség kegyeit. „Mi nem költöztünk vissza, kitartottunk. Jelenleg, tudomásom szerint két magyar társulat van az ország területén, rajtunk kívül még a Németh Cirkusz turnézik itt” – osztotta meg a piaci ismereteit Richter. Hagyomány náluk, hogy a turné első és utolsó eladását a börvelyiek láthatják. A péntek esti, több mint kétórás produkció igazi fergeteges hangulatban telt. Az abszolút teltháznyi közönség az attrakciók minden egyes momentumát egy emberként visította, tapsolta végig. Nagy szenzációnak örvendett Frici, a bohóc, de az állatok tudása sem hagyta hidegen a publikumot, amelyben rengeteg gyerek foglalt helyet.

Az utazó életmóddal kapcsolatban a művésznő elmondta, hogy ők beleszülettek abba, így nem tudja kívülről megítélni, milyen is az, viszont kínszenvedésként élték meg, amikor a megszorítások miatt nem kelhettek útra. A szabadság, a világ felfedezése is a történet része, a munkájuk a hobbijuk is egyben, és csak annak élnek. Szerencsés helyzetben vannak ebből a szempontból a cirkuszosok, hiszen minden munkanapjuk örömmel teli. A műsorszámokat viszont gyakorolni kell. Szezonban könnyebb az életük, hiszen a sok fellépés miatt hamarabb kialakul a rutinjuk, ám ekkor is bevezetnek új attrakciót, amit be kell tanulni. Nincs két egyforma műsor, valami mindig más, így a fejlődés is folyamatos. A tizenhárom éves Gábriel télen a szoba melegében is gyakorol, hiszen fel kíván nőni a feladathoz. Ő a társulat Frici bohóca, aki a szerepet és a tehetséget is a nagypapájától örökölte. Az utóbbi években már a zenebohóci karrier felé kacsingat, de az artistaszámokból is előszeretettel kiveszi a részét, több egyensúlygyakorlata és zsonglőrmutatványa szerepel a programban. Egyelőre keresi azt az utat, amely majd meghatározó lesz a számára, ezért nagyon fontosnak tartja, hogy az iskolai tanulmányait se hanyagolja el.

Matuzsálemkorú állatok a porondon

A klasszikus cirkuszi szerepek is megváltoztak mára. A légtornászok egyre kevesebben vannak, az állatidomárok kezét pedig a jogi szabályozás köti meg. A jelenlegi törvények értelmében csak az úgynevezett hobbiállatok léphetnek fel idomított előadóként, a vadállatok nem lehetnek többé „sztárok”. A Richter Cirkusz egzotikus műsorszámában látható kígyók, teknőcök, és óriáspókok csakis kiállítási célból, mutatványszámban jelennek meg, külön szerepük nincs. A bemutató előtt el is hangzik a konferanszié szövegében, hogy az állatok nem veszélyesek és jóllakottak. Így még beleférnek a törvényi keretbe. Nagy harc volt a szakma berkein belül a pónikért, mert először csak a nagyobb termetű lovak szerepeltek az engedélyezett állatok lajstromában, végül a kicsi lovak is maradhattak a porondon. 

Egyébiránt Romániában már négy éve nem lehet szerepeltetni az idomított állatokat, Magyarországon csak nemrég hozták be az intézkedést. A Richter műsorában többek között tengerimalac, galambok, póni, kecske szerepel, a bűvésztrükkökben pedig különböző méretű nyulak „segédkeznek”. A szabályok szigorításával nem adtak el pénzért vadállatokat, hiszen mindegyiket családtagként szerették, nem vitte rá a lélek őket, hogy értékesítsék azokat. Velük élnek, amíg a lélek el nem száll belőlük. A műsorszám egyik sztárja, a kecske már tizenhat éves, a póni már több mint a huszonkettedik életévét tapossa, és a tavaly adta vissza lelkét a Teremtőjének egy harminckét éves ló. Zsuzsanna kislányként kapta az állatot és a jószág agyvérzésben ment el, már nem tudott rajta segíteni az állatgyógyász szakorvos sem. Két medvéjük is volt, amelyekért komoly euróezreket ajánlottak német kereskedők, ők mégis Európa legnagyobb medverezervátuma, a Brassó megyei Zernyest számára ajánlották fel ingyen. A teve is öregkorában döglött meg, a láma pedig szabadtartásban élt, és valamilyen mérgező növényt evett meg, attól pusztult el. Mindegyiküket megsiratta a társulat.

A jegyárakon is érződik a kényszerű infláció, de még mindig olcsóbb belépőkkel dolgoznak, mint a nagyobb, konkurens társulatok. A cirkuszos már lassan nem tudja megkeresni a szezonban az egész évre elegendő betevőt, ezért kell időnként a téli műsorokra is koncentrálniuk.

Végh Balázs