Június 15.-én, szombaton a püspöki palotában megtartott találkozó elején nm. és ft. Schönberger Jenő püspök köszöntötte a több mint száz orvost és a diakónia munkacsoport tagjait, akiknek a főpásztor megköszönte áldozatos munkájukat; azt, hogy nap, mint nap – Isten segítségével és Benne remélve – az emberek gyógyításáért fáradoznak. „A keresztény orvos realista és elfogadja, hogy minden helyzetben Isten az, Aki segít, gyógyít, reményt ad. Remény nélkül egyetlen orvos sem képes a gyógyításra, hiszen akkor el sem kezdené a beteg kezelését. A keresztény élet, Krisztussal való élet! Legyenek igazi, reményt közvetítő keresztény orvosok!”- buzdította a jelenlevőket a főpásztor.
Az idei Keresztény Orvosok találkozójának mottója, a Remény évének mottója is: A remény zarándokai — amelyhez szorosan kapcsolódik az idei találkozó főelőadójának, dr. Egri Lászlónak az előadása, amelynek címe: Christus medicus: példaképünk és reményünk.
Így lesz Jézus a példaképünk. És ha példaképünk, akkor reményünk forrása is, hogy ha el nem is érjük, de lépésről lépésre közeledhetünk efelé a példakép felé. Olykor reménytelennek érezzük helyzetünket – akár az egészségügyi helyzet, az eszköztelenség, a körülmények miatt. Akár azért, mert elborítanak a betegek, úgy érezzük, nincs tovább erőnk. Minden orvos ismeri talán, hogy vannak olykor nehéz periódusok – sok szövődmény, nehéz betegek, olyan kilátástalanná válik minden. Elfáradunk.
Mint katolikus orvosok, mi is elsősorban az emberi test bajaival, fájdalmaival, nyomorúságával állunk szemben. Szakmai tudásunk alapján, ezeken igyekszünk segíteni. Ne tévesszük szemünk elől a szélesebb távlatokat: az ember teljességét, akihez hozzátartozik pszichés-szociális és spirituális dimenziója is. Ezáltal jelenik meg mögöttünk, gyógyító, kezelő, vizsgáló alakunk mögött Jézus sziluettje. ” – zárta gondolatait a kézsebész főorvos.
Az előadást követően a résztvevők kérdéseket tehettek fel dr. Egri Lászlónak, majd a találkozó végén Jenő püspök megköszönte a kézsebész előadását és feleségének, Katalinnak is a jelenlétet. A főpásztori áldás után az állófogadás következett, ahol a résztvevők kötetlenül beszélgettek, találkoztak, ismerkedtek egymással.
Hírszerkesztő