A magyar emberre mindig jellemző volt a múlt elsiratása, akkor is, ha a dicső, akkor is, ha a vesztes időszakokra gondolunk. Mindig meg tudjuk magyarázni a veszteségek okát, és nem igazán tudunk élni a győzelem adta lehetőségekkel. A történelemmel kapcsolatban viszont nemcsak az értékeknek, hanem az érdekeknek a sokfélesége is felvetődik. Értékek szülték a forradalmakat, majd érdekek miatt buktak el az azokat követő szabadságharcok.

Minden történelmi megemlékezésen, amikor győztes vagy vesztes harcok végére emlékezünk, folyamatosan elhangzik, hogy kövessük a szabadságért küzdő hőseink és áldozataink példáit, tegyünk meg mindent, hogy végre kivívjuk egyéni és közösségi szabadságunkat. Ilyenkor szinte lehetetlen nem megkérdezni elsősorban önmagunktól, továbbá választott vagy kinevezett vezetőinktől, minden megemlékezés szónokától: meddig lesznek még hősök és áldozatok? Ha visszatekintünk a nagy változások eseményeire, a nagy rendszerváltásokat követő időszakokra, könnyen átláthatjuk, hogy lényegében minden forradalom győzött, még a szabadságharcok is teljesítették küldetéseiket, a baj mindig onnan származott, hogy a forradalmakat kirobbantók és a szabadságharcokban résztvevők egy része áldozat lett, a legtöbb a megtorlások áldozata, a túlélő hősök pedig képtelenek voltak megőrizni a kivívott szabadságot.

2019-ben még ott tartunk, hogy megkérdőjelezhető az emberek egyéni és közösségi szabadsága. Ma már mindent a gazdaság befolyásol és irányít, még azt is a gazdaság határozza meg, hogy mi áll az egyén szabadságában, és mi nem. Ahhoz, hogy valaki elérhesse céljait, meg kell hogy legyenek a gazdasági feltételek. A magukat liberálisoknak vallók azt hiszik, csak az a szabadság, ami nem jár kötődésekkel. Lehet ebben igazuk, de a forradalmak és a szabadságharcok azt igazolják, hogy minden forradalom addig volt sikeres, amíg közös cél vezette az uralkodó renddel szemben állókat, a szabadságharcok pedig akkor buktak meg, amikor a közös érdekek helyett az egyéni érdekek kerültek előtérbe. Ez nemcsak forradalom és szabadságharc idején van így, hanem a mindennapi politikai és gazdasági életben is. Közös célokról beszélünk, de mindenki az egyéni érdekek eléréséért tesz meg apróbb vagy nagyobb, látható vagy eltitkolt lépéseket. Mindig azok maradnak hátra, akiknek valóban szükségük van a szabadságra. Ezek az emberek mindig hátul maradnak, mert ők bíznak abban, hogy az általuk legitimált érdekképviseletek közvetlen módon törvényesítik a jogaikat.

2019. október 23-án nem az a legfontosabb, hogy újra és újra felidézzük az akkor történteket, hanem az, hogy a jelenlegi körülmények között tekintsük át, melyek a szabadság alapfeltételei itt és most. Mondhatjuk azt, hogy rossz a politikai és a gazdasági helyzet, azt is látjuk, hogy máshol is vannak gondok, amelyek miatt az ott élők elégedetlenek. Mondhatjuk azt, hogy még nem érett meg a világ arra, hogy közösségben gondolkodjon, mert ha egy közösség képes megvalósítani a közös álmokat, akkor az egyének álma is egyenként megvalósulhat. Mondhatjuk azt is, hogy ha minden egyén képes megvalósítani önmagát, akkor a közösséget sem veszélyezteti a szétdarabolódás, de mindezekhez szükség van egy olyan elhatározásra, ami nem valami vagy valaki ellen történik, hanem mindenkiért, mert mindig ez volt minden forradalom célja.

Elek György