Nem kell túl sok politikai ismeret, rálátás és érzék ahhoz, hogy észrevegyük, mennyire megváltoznak a politikusok, a politikai pártok miután hatalomra jutnak. Ellenzékből lehet úgy kommentálni, mint a focimeccsen a nézők a lelátóról, lehet bírálni, tanácsokat adni, elmondani hogyan kellene, milyen egyszerű lenne a nagy problémák megoldása. Ezek a politikusok és pártok, amikor hatalomra jutnak, egyik napról a másikra megváltoznak és megsértődnek, amikor ellenzékük elvárja, hogy valósítsák meg azt, amit megígértek. Az utóbbi kormányzati ciklusok minden ellenzéki pártja sürgette a decentralizációt, de amikor kormányra kerültek, azonnal háttérbe szorították a jog- és hatáskörök megosztását. Gondoljunk csak a tanügyi törvényre, amit kormányzati bravúrként könyveltünk el, de ma sem alkalmazható, hiszen a törvényt kidolgozó PD-L is halogatta az alkalmazási útmutató kidolgozását. Bármelyik pártról is legyen szó, valamennyinek az az érdeke, hogy kezébe tartsa a hatalmat és Bukarestben döntse el, hogy mi a legjobb például a szamosdaraiaknak. Elgondolkodott-e már valaki azon, hogy mi bujkál a dolgok hátterében? Észrevettük-e, hogy amióta az Európai Unió tagja vagyunk, már a magánéletünkről se mindig mi döntünk. De maradjunk a tanügynél. Az Európai Unió sok mindent támogat, sok mindent megtilt, sok mindent elhallgat, egy dolog tény: nem érdeke, hogy jól működő, erős tanügyi rendszert dolgozzanak ki a kelet-európai országok kormányai. Ez pedig amiatt van, mert a kevésbé felkészült embereket könnyebben rá lehet bírni arra, hogy kevés pénzért sokat dolgozzanak. A probléma viszont ott kezdődik, hogy ez ellen mi semmit sem teszünk. Nem uniós elvárás az, hogy a kormányok rossz és alkalmazhatatlan tanügyi törvényeket dolgozzanak ki, ezt a politikai színezetekben miniszterekké váló szaktárcavezetők, a hasonló módon székekhez jutó tanfelügyelők teszik. No és azok a pedagógusképző egyetemek, amelyek tanítványaikat nyolcason felüli jegyekkel államvizsgáztatják, ezek a tanárok, tanítók pedig nem érik el az ötös jegyet a katedrákért folyó versenyvizsgán. Eszembe jutnak Széchenyi szavai: "Elvész az én népem, elvész tudom, mivel tudomány nélkül való"

Elek György